Milyen "felelőssége", lehet egy lánynak a fiú magömléskontroll-problémájával és annak megoldásával kapcsolatban?

Szerintem a lány felelőssége, hogy finoman felhozza a témát a barátjával, hogy a jelenlegi időtartam neki kevés. Persze fontos, hogy biztosítsa a srácot a támogatásáról, de az is fontos, hogy beszéljenek erről, ha a probléma nem oldódik meg magától.

Amikor a srác elkezd gyakorolni egy technikát, például a start-stop módszert, akkor fontos, hogy a lány támogassa a srácot, hogy elfogadja, ha meg kell állnia a csúcs közelében. Értékelje az erőfeszítéseket, amiket tesz a párja és éreztesse, hogy büszke rá, ha sikerül eredményeket elérni az erőfeszítések hatására.

Viszont az is igaz, hogy mindezek ellenére a felelősség nagyobbik része valóban a srác vállán van ebben a kérdésben, mint ahogy előttem már rávilágítottak.

Nem (teljesen) értek egyet. :-))

Szép, amit leírtál, csak éppen a gyakorlatban a delikvens kitörölheti vele a hátsóját. Egy didergő embernek hiába vezeted le logikai úton, hogy a hideg voltaképpen nem is létezik, hiszen az csak a hő hiányát jelenti, attól még ugyanúgy fog fázni az illető, mint addig tette. Egy "elsőbálos" gyorstüzelőnek ugyanígy hiába vezeted le, hogy mit kellene tennie, azt a könyvekből nem fogja tudni megtanulni. Mégpedig azért, mert ez egy evolúciós örökség, amin az esetek többségében csak gyakorlattal, gyakorlással lehet túllépni.

Abban talán egyetértünk, hogy a szeretkezés, vagy dugás, (bármennyire is gyönyörré, örömszerzéssé nemesítette az ember) alapvető célja a szaporodás. A génjeink továbbvitele. Evolúció bácsi azonban úgy rendezte be a világot, hogy csak az arra érdemes hímek génjei jussanak tovább. Erre számtalan stratégiát látunk a természetben. A főemlősöknél ez úgy műkszik, hogy csak a legerősebb, s ezáltal rangidőssé vált hímeknek van párzási joga. A nőstények ettől még elfogadnák a sihederek közeledését is, de az öreg hímek éber szemekkel vigyázzák a háremüket. Ha azonban egy fiatal lovagnak mégis sikerül egy nőstény közelébe férkőznie, nagyon kell sietnie bejuttatni a spermát, s vele a génjeit, mert ha nem siet, a bäszásból hamar rábäszás lesz, és úgy el tángálják, hogy asikertelen aktust követő "vőlegénybetegség" lesz a legkisebb problémája.

Ezt az atavisztikus beidegződést kell tehát legyőzni. De ezt csak gyakorlással lehet legyőzni, nem pedig úgy, hogy elolvasom János Gilján okfejtését, aztán csettintek az ujjammal, és az aktuális partnerem a hetedik mennyországba szárnyal.

Azt egy szóval sem mondtam, hogy nem szükséges alaposan begyakorolni a megfelelő technikákat!

Mindazonáltal hatalmas különbség van aközött, hogy csak telnek az évek és várom, hogy magától megoldódjon a probléma, (ami az életkor előrehaladtával általában meg is oldódik, ahogy írtad). Meg aközött, hogy egy tini srác már alapból a helyes technikákkal kezd gyakorolni és úgy egy év alatt végleg száműzheti az életéből a korai magömlés problematikáját a zsenge életkora és az atavisztikus berögződései ellenére is.

Vagyis igen, gyakorolni kell. De nem mindegy, hogy hogyan. Amit leírtam, az csupán a módszer alapját képezi, igény esetén szívesen magyarázom el részletesebben. ;)