Miért van az, hogy ha pitizek egy férfinak, addig nem enged a szavából, de ha leszarom, akkor már kellenék neki?!

te jó csaj vagy?

jó.....akkor szard le! ...én ha tetszik egy lány,akkor egyáltalán nem azon múlik a kapcsolatom vele,hogy ki teszi meg az első lépést.

Legyen már tartásod basszus.. Ne pitizz mint egy kutya a maradékért... Egy pasinak se jön be ha egy csaj nyomul és vergődik.. 22 L

Mert szeretünk megküzdeni érte(d). És mindjárt 1 jó tanács, amiért megküzdünk, azt jobban is értékeljük. 33/f

Megpróbálom egy kevésbé közhelyes nézőpontból megfogalmazni. Aki keres, elhalmoz a jelenlétével, arra illik a mondás, hogy a "jóból is megárt a sok". Azaz hiába vagy tökéletes nő a számára (akár), levegőt se kap, hogy el tudjon ezen gondolkozni, ezért egy idő után már csak elhessegetni akar, mert fejfájást okozol neki. Azonban, ha tényleg hatással voltál rá, akkor egy kis megvonás esetén el kezdhet majd hiányolni és agyalni azon, hogy ez mit jelent, mi vagy te neki tulajdonképpen/mi lehetnél. Tapasztaltam már mindkét oldalról dolgokat. Volt, hogy valakit először "elkergettem" magamtól, mert úgy éreztem, hogy rám kényszeríti, hogy döntsek, én pedig nem tudtam, nem akartam ilyen súlyosságú dolgokkal foglalkozni. Aztán később megbántam, hogy így leráztam egy kedves embert és újra érdeklődni kezdtem iránta, félig-meddig bűntudatosan, néma bocsánatkérésként. Van az is, hogy valaki nem érdekes, amíg a közvetlen közeledben van, de mondjuk távolról meglátod másokkal és feltűnik valami, amit természetesnek vettél vagy épp meg se láttad benne vagy csak félreértelmezted, stb. Ez is egy újabb motiváció lehet, hogy visszamenj ahhoz, akit elüldöztél, elhanyagoltál. Nem érdemes haragot tartani, persze kiszolgáltatottnak, függőnek se lenni. Sokaknak az se szimpatikus, ha annyira rájuk tapadsz, hogy nem lesz saját életed mellettük, mert pl. bármikor ráérsz, neked bármi jó, akár most rögtön is és pluszban rátesz a néma elvárás, a gonosz kis hangocska a fejben: "neki miért nem vagyok ennyire fontos?", amit a másik megérez és szépen stresszelni kezdi magát. Mellesleg ilyenkor el is tűnik sokaknál az igazi énjük - többek között ezért is lehet, hogy csak később, nem melletted tűnik szimpatikusnak az illető. Nem kell ilyen kis mérgesen felfogni a dolgokat. Ha valaki nem keres - engedd el. Ha keres később, akkor viselkedj vele szépen, de csak annyit adj magadból, amit nem sajnálsz majd, ha megint úgy dönt, hogy eltűnik. Az emberek megérzik, hogyha nem akarod leláncolni őket magad mellé és ha nincs kényszer, nincs is ami elűzze őket - nos, kivétel ha tényleg nem érdekled, de az az ember később se fog keresni legalább.