Én vagyok a hibás? Úgy érzem a párom nem segít, hiába beszélem meg vele.

Köszönöm a segítséget. Megnézem mit hoz a holnap. Érzem én is hogy nem okés hogy egy féltégla nyomja a lelkem. Köszönöm. Elmondom mit szeretnék, hogy hajlandó-e megpróbálni együtt, nem érdekel milyen módszerrel, vagy meghagyja ezt az én problémámnak, és akkor megoldom egyedül, nélküle.

Nem mondom fullosnak, nem a mai teljesen tipp topp női ideáll. Viszont valóban szép, természetesen szép, formás és számomra tényleg teljesen rendben külsőleg. Ismeri a saját testi, és lelki bajait. Tehát lényegében egy kiegyensúlyozott csajrol beszélünk. Annyira jó a gondolkodás módja, emiatt is fura ez a kontraszt hogy szexuálisan meg, zárkózott, egysíkú a gondolkodása. Az az igazság hogy tudja és ismeri ezeket a gátakat de a megoldást már nem hajlandó elfogadni, a könnyebbik (és a roszabbik utat választja szerintem ) azzal hogy nem tesz lépéseket. Elmondása szerint ez nem befolyásolja az ő lelki mentalitását, de ezzel nem tudok egyetérteni, hisz ha már abból indulunk ki, hogy ez rám hogyan hat, az egész kapcsolatot ássa alá. Nem a farkam vezérel, gondolom aki olvassa a kérdéseket válaszokat erre már rá jött. Nem is célom saját szexualitásom elfolytani ezáltal. Azt is megértem hogy az emberek nagy százaléka hamar sutba dobja a kapcsolatát ha a nemi étvágy ennyire eltérő, ha az azt látnám hogy több hasonló gondolkodású nő lenne, vagy lenne a környezetemben még hasonló példa, akkor könnyebben mondanám azt hogy nem ő a lelkitársam.