20 évesen szégyen inkább a prostikat választanom?

43 éves vagyok. Férfi. Alapból olyan szinten van optikailag hányinger keltő hatásom, hogy hiába vagyok mellé vagyonos (2 ház, havi 650E fizu, családi megtakarítás/örökség), intelligens, kedves, humoros és jó szívű, semmi esélyem a nőknél. A pofám olyan, mint a kínai nagy-fal - nincs rajta átjárás a szívem felé! Még a 0/10es dagadt, bibircsókos, rusnya, féllábú, amorf zsírdisznók is visszautasítanak. Emellett az is hátrány, hogy Nógrád megyében lakom. Ráadásul a nyugati részén, ahonnan minden épp eszű ember elmenekül. A fiatalok nagy része a főváros felé, egy részük más nagyobb városokba, páran pedig külföldre. Kevés a munkahely, sötét a jövő és halva született a remény. Elengedtem.

Csak a prostik az egyetlen esélyem ahhoz, hogy női testet érinthessek. Nem ez volt az életcélom. Másról álmodtam, de a természet elbánt velem is és az álmaimmal is. Pedig jó lenne, ha lenne mellettem valaki, akinek örömet lehet okozni, akinek mosolyt tudok csalni az arcára apró bókokkal és figyelmességekkel. Jó lenne megölelni, megvigasztalni ha kell és jó lenne, ha vigaszt nyújtana, ha nekem van arra szükségem. Jó lenne valakivel éjszakánként összebújni, vagy egy hideg téli éjszakán csak egymás karjaiba fonódva hallgatni ahogy ropog a tűz a kandallóban. Temérdek álmom van nekem is ... ilyen kib@$zott romantikus filmbéli klisék. De akkor is hiányzik valaki.

Szélnek eresztettem minden reményt.

Csak a magány a társam, s a Halállal fogom Őt megcsalni!

Van két-három célom még az életben .... aztán vége! Nincs tovább! Fogom a kötelet és csá!