Üdv Mindenkinek! Sajnos a párom nem akar dolgozni, semmi ambíciója nincs ez az irány felé. Ti mit tennétek a helyemben?

Én úgy gondolom valami oka csak van annak, hogy nem akar munkát keresni. Csak úgy nem szokott motivációs zavar lenni (ezt a kevés motivációra értem) ambiciózus emberként én nemigen tudnék együtt lenni egy a párodhoz hasonló emberrel.

Bár nem ismerem a szituációt, így laikusként tudok hozzászólni. De én mindenképp megbeszélném vele miért nem hajlandó elmenni dolgozni. Ha emiatt sértődik meg, akkor az csak az ő szegénységi bizonyítványát mutatja.

Én egyébként óvodapedagógus szeretnék lenni mester képzésben és dráma, idegennyelv specializálóval. Tehát én ebből kifolyólag egy "lusta" emberrel nem akarnék össze jönni.

Kössetek megállapodást, hogy mindegy miből, de állnia kell a rá eső költségek 50%-át.

Vezessetek elszámolást, amelyben rá terheled a folyó költségek felét (lakbér, bevásárlások stb), és jóváírod az általa fizetett/átadott összegeket. A tartozása nem érhet el egy limitet, ami szakítást jelent.

Az nem feltétlenül kell hogy érdekeljen, miből szerez pénzt, az anyjától is lejmolhatja. A lényeg, hogy nem kell őt eltartanod és éreznie kell az önfenntartás súlyát, különben később még rosszabb lesz ezzel szembesülnie.

Kedves kérdező!

Ezek lelki sérülésekből adódnak. Valószínűleg szorongó és ez az oka. Én nekem is volt ilyen párom 5 évig. Két lehetőséged van. Vagy ráveszed valahogyan, hogy elmenjen pszichológushoz segítséget kérni, mert nagyonis szüksége van rá. Valami mentális betegsége van, ez 100%. Viszont ez nem szégyen és segítséget sem kérni az, de ehhez saját magát is rá kell vennie. A másik lehetőség, pedig, hogy otthagyod, mert tönkre fogsz menni teljesen. Ez az ő részéről kihasználás, te meg eltűred. Egy szépen sikerült függő párkapcsolatban éltek, aminek nem lesz jövője így. Mindent rendbe lehet hozni, de ehhez is két fél kell. Ha szeretnéd, akkor kérdezz tőlem bármit privátban, mert sok tanácsot tudok adni ebben a kérdésben. De tényleg semmiképp ne hagyd, hogy kihasználjanak. Szar érzés tudom, hogy egyedül vagy(te is függsz tőle, mert nincs melletted senki), viszont ez így nem harmónikus kapcsolat.

Lelki sérülés? Lehet! De egy felnőtt ember esetében, aki egy másik ember terhére él (nem él!), nem biztos, hogy a lelki sérülés az oka!

Tényleg le kell vele ülnod egy komoly beszélgetésre, határozootan el kell mondani neki az elvárásaidat... S ha nem akar változtatni, nehezen, de ki kell mondanod, fel is út, le is út!

Szerintem meg a lelki problémád inkább neked lehetne, hiszen a szüleid téged tagadtak ki... A leírásod alapján az ő szülei támogatóan lépnek fel mellette, azaz, neki szinte semmi oka a lelki problémákra...

Ne hagyd magad palira venni, mert szerintem ő ezt teszi veled! Neki megfelel a kényelem, a lustálkodás...

Apropó... Amíg te dolgozol, ő mivel foglalkozik? Akár privátban is írhatsz róla, nehogy esetleg felismerjen, amit gondolom, nem szeretnél! Habár még az itteni kommenteket is meg kellene mutatnod neki a beszélgetésetek folytán...