Meddig lehet titokban tartani ,hogy meleg valaki?

Ezt meg lehetne kérdezni nagyon sok nős,vagy nővel kapcsolatban levő férfitől.Akik hajkurásszák a farkat,mert remegnek érte. És esetleg évek óta élnek rossz lelkiállapotban,mert színészkednek.

Felvállalni van,amikor nehéz de mindenképpen könnyebb.Színészedve nem lehet tartósan élni,ez az egyénnek sem, a környezetének sem jó.

Csak az első lépés a nehéz, mindegy hány éves valaki.

Bármeddig.

Ne magadból indulj ki, vannak, akik nem tehetik meg az egzisztenciájuk veszélyeztetése nélkül.

Titkolni bármeddig lehet. Akár az életünk végéig is. Kérdés az, hogy van-e értelme. (Szerintem sok esetben nincs, de biztos van olyan élethelyzet, amikor ez lehet az ideális választás vagy akár csak az egyetlen lehetőség, az egyetlen opció valaki számára.) Viszont minél tovább titkolja az illető, annál feltűnőbb a környezete számára egy idő után. Vannak helyzetek, amikor a környezet már rég tudja az igazságot a meleg személyről vagy legalábbis nagyon erősen sejti, de hallgatólagosan beleegyezik a meleg ember hetero narratívájába, meséjébe. Jól van, bizonygasd csak hogy hetero vagy, de mi már rég tudjuk rólad az igazságot.

"Nem értem azokat akik titkolják és inkább hazudoznak a külvilágnak ahelyett, hogy vállalnák önmagukat!"

Vannak élethelyzetek, amikor pl. a környezet annyira homofób, hogy egy esetleges coming out után végleg örökre elfordulnának a meleg személytől. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy mindenáron megéri-e outolni. Akkor is megéri-e outolni, ha örökre elvesztem a szüleimet, testvéreimet, családtagjaimat, legjobb barátaimat stb., mert ha megtudnák hogy mi a helyzet velem, akkor kitagadnának. Szóval nem mindig szabad és önként vállalt döntés a hallgatás. Van amikor kényszer, sajnos. Nem mindenki bírna ki egy akkora lelki terhet, ha minden családtagja elfordulna tőle, ha kiderülne az igazság. Ilyenkor jogos a kérdés, hogy ér-e az én lelki szabadságom annyit, hogy teljesen egyedül maradok a világban és abszolút a nulláról kell kezdenem újból teljesen felépíteni önmagam és a meleg világom.

Viszont van egy nagyon fontos dolog, amit mindenféleképpen meg kell jegyezni. Nagyon sok esetben mi melegek vagyunk önmagunk gátjai. Igen, vannak olyan helyzetek, amikor egy coming out tényleg nagyon rosszul sül el, rosszul végződik és erősen sérül a meleg ember lelkivilága. De az esetek többségében mi, saját magunk mérjük fel rosszul a saját helyzetünket. Félünk, titkolózunk, rettegünk mások véleményétől, negatív megítélésétől, pedig egyáltalán nem kellene. Sokszor a környezet sokkal jobban reagál a dolgokra, mint amennyire mi tartunk vagy tartottunk tőle. És ez a rossz az egészben, hogy előre nem tudod 100%-os biztonsággal megmondani, hogy ki hogy fog reagálni a hírre. Lehet, hogy valaki nagyon rosszul, más esetben meg sokkal lazábban, mint amire számítottunk. És mivel ennyire kiszámíthatatlanok, bizonytalanok a várható reakciók, sokan, sok meleg inkább az óvatosságot, a titkolózást, esetleg a hazudozást és a látszatkapcsolatok fenntartását választja. Én nem tudom megmondani, hogy jobb-e outnak lenni vagy sem. Számomra igen, nekem így sokkal könnyebb. De egy csomó olyan élethelyzet adódhat, amikor egyszerűen lehetetlen, nem opció nyíltan melegként élni. Én őszintén nagyon sajnálom és mélyen együttérzek az ilyen nehéz helyzetben lévő melegekkel. (Persze akik visszaélnek a helyzettel, akik Titkosilonkákat vagy Titkosarankákat játszanak és közben a meleg közösség ellen hergelnek, esetleg kőkemény homofóbok, vagy pl. ereszen csúszkálnak egy hátizsáknyi ekivel és közben melegellenes, homofób alaptörvényeket írogatnak, velük nehéz az együttérzés, rájuk nem vonatkozik. Ők megérdemlik a sorsukat. Nem a melegségükkel van gond és nem is a képmutatásukkal, a hazugságaikkal, az az ő dolguk. De ha már segíteni nem tudnak a meleg közösségen vagy a megítélésen, akkor legalább szándékosan ne ártsanak másoknak. Mégis sokan ezt teszik. Ilyenkor nem a melegséggel van gond, hanem az adott személy jellemével, erkölcsi hiányosságaival.)

Szuper amit írtál 4-es, sokaknak el kéne olvasni és még többnek elgondolkodni a tartalmán.

# 1

#5

Nem gondoltam, hogy lesz bárki is, aki végig olvassa. :D

Érdekel a téma és magányosként amúgy is időmilliomos vagyok így hétvégén :)

#5

#8

Persze, ez is benne lehet simán. Jó példákat írtok mindannyian. Számtalan ok és élethelyzet van, ami befolyásolja hogy ki miért coming-outol vagy miért nem. A 2-es például az egzisztencia elvesztését említette, ami nagyon is jogos ok. A 3-as pl. a saját magánügyének érzi. Te pl. azt említed, hogy az alkalmizás mellett nincs igénye outolni, mert szükségtelen, ha úgysem párkapcsolatot keres. Ezek tök jó példák mind.

(A gondolat folytatása, de már nem a 8-asnak címezve, hanem mindenkinek.)

Számtalan magyarázata lehet annak, hogy ki miért out vagy nem out. Minden élethelyzet más és más. És pont ezért nem lehet megmondani, hogy miért jó nyíltnak lenni vagy miért rossz. Különböző élethelyzetek vannak és egyikben a nyíltság lehet a jó megoldás, más helyzetben, más esetekben meg a hallgatás. Vagy vannak helyzetek, amikor a részben nyitottság, részben hallgatás a legoptimálisabb megoldás. Így nincs olyan, hogy mindig, minden élethelyzetben jó dolog és megéri nyíltnak lenni és mindenki életében csak pozitív hatása lehet az emberre. Nyilván sokat segít, ha nem kell titkolózni, mert nagyságrendekkel jobbá teheti az ember életét, ha nem kell szorongania a melegsége miatt, de nem mindig van erre lehetőség. Akinek elfogadó a környezete, annak könnyebb a dolga, annak az önmaga felvállalása lehet a jobb megoldás, akinek meg kirekesztő a környezete, annak talán jobb az óvatosság. Nincs egy mindenkire érvényes egyetemleges jó megoldás, amit bármikor bárki alkalmazhat. Mindenkinek a saját környezetét, egyéni élethelyzetét, családját, rokonait, barátait és nem utolsó sorban saját lehetőségeit, igényeit figyelembe véve kell meghoznia a döntéseit, hogy nyíltan megéli/megélheti-e a melegségét vagy sem. Vagy hogy egyáltalán van-e igénye arra, meg akarja-e élni nyíltan vagy sem. Van akinek nincs is igénye rá.

Ha engem kirúgnának emiatt a munkahelyemről és bizonytalanná válna a megélhetésem, én is megfontolnám, hogy nyíltan vállaljam-e vagy sem. Ha kitagadnának a szüleim és megszakítanának velem minden kapcsolatot, akkor is elgondolkodnék rajta. Vagy ha rossz lenne a kapcsolat a szüleimmel, akkor lehet, hogy nem is érezném szükségét annak, hogy elmondjam nekik, mert minek mondjam, úgy sem érdekli őket, meg amúgy is az én magánéletem, ami nem tartozik rájuk. Viszont így, hogy az én családom és a környezetem rendben van és elfogadóak, nekem így sokkal könnyebb helyzetem van melegként, könnyebben élhetek nyíltan. De nem mindenki él ilyen hozzám hasonlóan szerencsés helyzetben. Ezért van, aki élete végéig titkolózásra kényszerül(het) akarata ellenére. Mindannyiunk élete más.

Akkor én egy ritka barom vagyok, mert a szexuális igényeimet egész életemben kizárólag párkapcsolatban elégítettem ki és ez nem fog változni.

Ezt a 8-asra reflektálnám.

#

#1 és 5