Srácok, ti nem fantáziáltatok már arról, milyen lenne bemenni egy kis időre egy börtönbe elszórakozni az ottani fiúkkal?

Az Emberirtó unottan ücsörgött magányos cellájában, aludni nem bírt, folyton mocskos dolgokon járt bomlott elméje. Felváltva vakarászta sercegő borostás, cserzett arcbőrét, illetve gatyájának tartalmát. Egyszer csak kattant a vasajtó zárja. Az őrök egy húszéves-forma fiatal srácot löktek be a helyiségbe, a Tolvajt. Ahogy az Emberirtó végigmérte az ifjú jövevényt, a húsos ajkai, fekete szemei, homlokán kócolódó világosbarna tincsei láttán a rabgatya egyre szűkösebbé vált.

-Helló - szólt a srác kissé megszeppenve a medveszerű, fejtetőig érő homlokát ráncoló középkorú cellatársának.

Az Emberirtó nem köszönt vissza, némán méregette a bátortalanul lefekvéshez készülődő Tolvajt. Kisvártatva megtörte a csendet.

- Hát te rabruhában akarnál lefeküdni? - förmedt rekedtes dörmögő hangján a srácra, aki ettől összerezzent.

- Nem kaptam alváshoz külön göncöket - felelt a Tolvaj, igyekezett leplezni félelmét, és lazaságot színlelni.

- Akkor csupaszon kell aludni. Nincs mese.

A srác rámeredt az Emberirtóra, akinek arcán látszott, halálosan komolyan gondolta eme állítását. A Tolvaj szemöldökét összevonva megrázta a fejét, mire az Emberirtó kidülledő szemekkel felpattant a priccsről, jobb kezével összeszorította a srác arcát.

- Szót fogadsz nekem, amíg itt vagy. Nincs mese.

A megriadt Tolvaj azonnal elkezdte lehámozni magáról a narancssárga overallt, közben nem mert belenézni az Emberirtó továbbra is szigortól kidülledt szemébe. A gyilkos aztán elengedte a lopós fiú arcát, és kicsit távolabbról méricskélte a formásan izmos testet, gömbölyded tomport.

A Tolvaj leheveredett az ágyra, a fal felé fordult, és magára húzta a durva pokrócot. Csak a rettegéstől zakatoló szíve dobogását hallotta. Amikor a takaró alól kilógó talpán megérezte a cirógató kezet, elszállt a remény. Az Emberirtó hirtelen lerántotta róla a pokrócot és lefeküdt mögé. Hátulról átkarolta, markolászta a mellkasát, hasát és a farkát. Mintha több, mint két karja lett volna, úgy bebarangolta a hamvas testét. Közben úgy hörgött-hümmögött, mintha épp kedvenc ételét kóstolgatná. A fiú összerezzent, ahogy az állat belenyalt a fülébe, majd nyakát, vállát csócsálta. Érezte, ahogy a fenékvágatát bekeni sikamlós előváladékkal, majd hosszasan, kegyetlenül ujjazta, mit sem törődve a srác panaszos nyöszörgésével. Végül az emberirtó belevájta fegyelmezőeszközét is a roppanósan friss húsba, és hajnalig farkalta a nyögve jajgató Tolvajt, akiről így minden virrasztó rab megtudta, hogy nincs könnyű éjszakája. És nem is lesz.

Valahogy nem egy csapat börtöntöltelék társaságára vágyom...

19/F

Ha belegondolok,hogy ott milyen betegségeket kaphatnak el egymástól,pláne,hogy arrafele a gunmi is ismeretlen fogalom.... hát így nem. Viszont ezt leszámítva vonz a dolog :)

22/F

Nem.

Még ha ilyesmi érdekelne is, csak normális partnerekkel és nem bűnözőkkel. :D