Ha nem szeretem magam fiúval látni az azt jelenti, hogy még nem teljesen fogadtam el, hogy meleg vagyok?

Lehetséges.

Saját magaddal ezen kívül hogy állsz? Mármint ezt leszámítva mennyire fogadod el magad? Ha csak szimplán belenézel a tükörbe, mit látsz?

Hasonlót én is szoktam érezni, ha elképzelem, hogy hogyan néznék ki egy másik fiúval együtt, de a furcsa érzés inkább saját magam felé irányul.

Vagy pl.: nyilván nem szoktam feltűnően bámulni az embereket, de néha az is furcsa, ha egy srác egyáltalán észrevesz, vagy épp egyszerre nézünk rá egymásra. Folyton arra gondolok: "Vajon milyennek lát? Észreveszi vajon, hogy tetszik nekem?"

Olyan merev lesz az arcom... defenzív. Mintha szégyellném magam, és arra gondolok, hogy nyilván úgysem tudna rám úgy tekinteni. Vagy valami ilyesmi.

Az én elfogadásom egyelőre inkább "beletörődés". Tudom magamról, és tudom, hogy úgysem tudok rajta változtatni, de azért nem érzem, hogy teljes mértékben megbékéltem vele.

Sokkal nehezebb így élni, és tervezni az életet.

Egyébként a sztoridból jól vettem ki, hogy van barátod? Ha igen, szerintem próbálj meg rá koncentrálni, és átadni magad az érzéseidnek felé, és elfelejteni azt, hogy hogy néztek ki együtt... stb.

Nyilván van az emberekben, még a melegekben is valahol egy érzés, hogy "nem ez a normális", ami szerintem természetes.

Remélem sikerül jobban elfogadnod magad. :)