Szeretnék egy fiútársat (barátot), de félek, hogy a tanulmányaim mellett nem tudnék rá annyi időt fordítani. Mit tegyek? Mert így meg nagyon magányos vagyok. (Meleg vagyok)

Igen, én is hasonlóan vagyok bizonyos szempontból, csak nekem (már) nem a tanulás, hanem a munka foglalja le az időmet. Úgy gondolom azonban, hogy ez önmagában nem lehet akadály egy kapcsolathoz, szerintem nem feltétlenül kell minden szabad percet feltétlenül együtt tölteni, tiszteletben lehet tartani a másik fél elfoglaltságát, legyen az tanulás, munka vagy valami más. Lényeg a minőségi, és nem a mennyiségi együtt töltött idő. Szóval ha tényleg magányos vagy és társra vágysz, akkor nyugodtan kezdjél el ismerkedni, biztos lesz aki megérti a helyzeted, ahogy pl. én is :)

26/F

Nagyon jól gondolkodsz.

Sajnos én beleestem ebbe a hibába, s elcsúszott 1-2 egyetemi évem az ismerkedések miatt. Ha az ember szerelmes lesz, nem tud úgy mérlegelni, nem érdekli annyira a tanulás. Ráadásul olyanokkal ismerkedtem, akik már nem tanultak, vagy nem volt fontos számukra a tanulás.

Szóval ha találsz egy hozzád hasonló, tanulni szerető vagy tanult fiút, akkor még jól is jársz, mert motiválni fog a tanulásban.

Ha viszont olyat találsz, aki nem tanul, vagy nem tanult, az a tanulásod rovására fog menni, s ez esetben inkább érdemes kibírnod az egyetemi éveket komoly kapcsolat nélkül.