Mit tegyek, ha szégyellem, hogy passzív vagyok?

A fejedben kellene rendet tenni.

A probléma eredete az, hogy te - egyébként nagyon kisarkítottan - úgy gondolkodsz, hogy az aktív az erős, hatalmas, felsőbbrendű, a passzív meg elnyomott, megalázott, gyenge, értéktelen. Hatalmi szintre vetíted ki a szexuális preferenciákat. És mivel egyébként is kissé kisarkított módon szemléled a világot (erős = értékes, gyengébb fizikumú = értéktelen), már meg is alkottad a fejedben a nem túl pozitív képet a lenézendő, értéktelen passzívról, akinek a nemi gyönyörét te a legyőzöttséggel állítod párhuzamba.

Hogy mit tegyél? Próbáld meg tudatosítani magadban, hogy semmi köze a passzív szerepnek az alsóbbrendűséghez. Maga az sem ciki, ha valaki nem egy izompacsirta, már csak azért sem, mert egy ember korántsem csak izomtömegek összessége. Az meg, hogy a szexben mit élvezel, abszolút független mind az erőnlétedtől, mind az élet többi területén elért eredményeidtől. Sőt, még a párkapcsolaton belüli deinamikával sem kell, hogy összefüggjön.

Jómagam passzív biszex vagyok. Én ugyan a futást leszámítva nem vagyok egy nagy sportoló, de aki eddig megtudta rólam, hogy bi vagyok, mindenkinek olyasmi volt a véleménye, hogy "te voltál az utolsó, akiről ezt feltételeztem volna". És mégis pasival full passzív vagyok. De nem gondolnám, hogy bármit szégyellnem kellene. Ha szexre kerül a sor, egyenrangú felek vagyunk. Attól, mert történetesen ő adja a dákót, én meg a számat vagy a hátsómat, ez nem azt jelenti, hogy ő elnyomna, uralkodna. Mindketten élvezzük, amit teszünk, figyelünk egymásra, egyenlő felek vagyunk.

Az előttem szóló jól szól, csupán kiegészítem. Úgy gondolom, a letöbb dolog egyéni, vagy egyéni is lehetne. A szexualitás is. A kategorizálásnak sok értelme nincs, hacsak nem megállapodás szerint praktikus kategóriáról van szó, vagy valami egzakt dologról, pl matek.

A kategóriák csak azért érdekesek számomra, hogy rövidíthessek, és azt csupán tendenciának tekintem, úgy nagyjából.

Ahány aktív, annyiféle, ahány passzív, annyiféle. Én biszex férfi vagyok, amolyan uni/passzív féle. Én pl azért vagyok passzív pasikkal, mert szexuálisan kettős lelkem van, a kettősség jól megfér egymás mellett mind orientációmban, mind pedig identitásban. Nőkkel a férfi oldalam élem meg, pasikkal a női oldalam. Ezért vagyok passzív.

Engem gyönyörűséggel tölt el, amikor szopok, és nagyon vágyom arra, hogy egy vékonypéniszű megdugjon engem. Szopás közben nőnek érzem magam, örömmel tölt el, hogy "nőként" férfiakat kielégítek, odaadom nekik a testem, hogy belémélvezzenek. Az odaadó vonásaimat meg tudom élni eközben.

De, mondom, az, hogy ki miért passzív, annak százféle oka lehet, csupán írtam egyfajta variációról, amelyik rám jellemző, hogy én magam miért vagyok passzív. És hogy én szermély szerint nagyon élvezem a passzív szerepet, ahogy nőkkel a férfias oldalam imádom. Nagyon jól érzés, hogy jól picsánbaszom a csajokat, és bika vagyok, kemény és férfias, máskor meg én vagyok a lány (pasival), és lányként bánik velem, kiszolgálom, odaadom magam, használ engem a férfi és belémélvez, vagy éppen telefröcsköli az arcomat és ő ettől megkönnyebbül, ami gyönyört én okoztam neki a testemmel, számmal.

Imádok csaj lenni és imádok pasi lenni. Nekem ezt jelenti a passzív szerep, hogy csaj vagyok, amikor férfival vagyok.

De ugye kinek mit jelent... Változó, egyénenként.