Történetek avagy amit még a mai napig is bánsz, hogy nem történt meg?

Nem tudom ez ilyennek számít-e de...

A mai napig kicsit szomorú vagyok ha arra gondolok hogy a kamaszkori plátói szerelmeim egyikével sem sikerült össze jönnöm.

25

Fiatalabb koromban volt egy srác, akiért nagyon oda voltam évekig. Ő nem táplált felém érzelmeket mint kiderült, csak le akart fektetni. Egyszer nála voltunk és egymásnak estünk, én azonnal megkérdeztem tőle, hogy lesz-e köztünk több is,vagy csak arra hajt, azt mondta hogy nem lesz,mert nem akar tőlem semmit, csak a testem. Ott hagytam azonnal, eljöttem tőle.

Utána elégedett voltam magammal, hogy ez igen, micsoda büszke vagyok magamra, hogy nemet mondtam. (Hát hurrá. Már tudom, hogy nem mindig éri meg "jónak lenni")

Most meg már úgy vagyok vele, hogy bánom, hogy nem feküdtem le vele.

25 N

Volt egy lány, egy helyen dolgoztunk, benne volt egy nem már alig működő kapcsolatba, elmentünk randizni, tök jól elvoltunk, lent a metronál összeölelkeztünk, aztán ott volt az a "csókpillanat" amikor le kellett volna kapnom, de nem voltam biztos a dolgomban, meg úgy voltam vele, hogy úriember leszek, nem leszek nyomulós, úgyhogy két puszit adtam csak.

Aztán visszament a barátjához majd mondta hogy kicsit rosszul esett neki hogy nem csókoltam meg.

A mai napig bánom, jó csaj volt.

De volt még egy pár hasonló "magas labda" amit a bizonytalanságom miatt kihagytam, azokat is bánom.

26/F