Voltál már olyan párkapcsolatban, amiben nem volt kimondva, hogy az egy párkapcsolat?

A tapasztalataim szerint egy bizonyos leszbikus réteg keresztül megy egy folyamaton, ami úgy alakul, hogy: találkozol vkivel, ki iránt érzel vmit, de teljesen ellenállsz magadnak is és neki is, majd a következő lépés, hogy “de csak őt szeretem ezen a módon”, majd “lehet, hogy biszexuális vagyok”. Ezután; mindegy, hogy milyen nemű csak a lényét, a lelkét szeretem. És csak ezután jön a felismerés “leszbikus vagyok”. Sokan persze nem jutnak el talán soha az utolsó fázisig. Ahogy az én látens melegem is csak az első lépcsőfokon áll. Évek óta tart egy részben aszexualis viszony köztünk. Soha nem volt kimondva, hogy párkapcsolati szinten működünk. Folyton rágtam a fülét, ki vagyok neki, mi vár ránk, milyen szerepet töltök be az életében, ki fog-e teljesülni szexuálisan is a kapcsolatunk. De folyton azt mondogatta, szeret, de nem úgy, de soha nem fog annyira szeretni senki, ahogy ő szeret, nem tud megadni mindent, amire vágyom, nem teljesen olyan, mint én, menjek és éljek stb… igaz, hogy van köztünk 10+ év korkülönbség is. Így nem tudtam soha hova tenni a szavait, a cselekedetei mellett. Mindaddig, míg hosszú hosszú éveket követően az ágyamba engedtem vkit. Azt éreztem, hogy megvan a lelki társam, de kell vki a szexre is. (Persze nem gondoltam, hogy ez sokáig ebben a formában tudna működni, de a kis ördögök ott ültek a vállamon). Most megcsalva érzi magát a látensem… tipikus tünetei vannak. Hányinger, csalódottság, sértődöttség, fájdalom, inszomnia stb. Teljesen megértem… és ugyan tudja, hogy nem teljesen helytállóak az érzései, hisz nem egy klasszikus párkapcsolatról van szó az esetünkben. És éppen ezért nekem sincs igazán erős szégyen érzetem. Időt kértem és megértést! És Ő is időt kért, hogy vajon újra tudja-e érezni azt, amit korábban…

Voltak màr hozzad hűtlenek? Át lehet ezt az időszakot hidalni? Lehet még olyan, mint volt vagy annál még jobb a párkapcsolat ezután?