Miért nem tudok elengedni egy borderlineos személyt, aki semmibe vesz?

Őszintén?

Menj el pszichológushoz, aki segít elengedni ezenkívül pedig feloldani a belső problémáidat(hidd el, rohadtul nem ciki, sőt, szerintem minden embernek érdemes lenne egyszer elmenni terápiára,m ert ott tudod megismerni magad igazán..)

Kívülről teljesen irracionális, amit művelsz, valószínűleg te azért nem érzed,mert van egy erőss érzelmi függőség benned, van egy pszichés problémád, ami amiatt érzékenyebben reagálsz az érzelmi hatásokra és (most elnézést minden genderistától, nem szándékszom háborúzni)nőként jobban az érzelmeid vezérelnek, ami jelen esetben nagy hiba.

A tökéletes nem létezik, a szerelem pedig max 2 évre szól..

Ennél sokkal egyszerűbb dolgok adják egy kapcsolat alapját:tisztelet,megbecsülés,szeretet,közös erkölcsi,etikai,vallási,politikai vélemény,bizalom,jó kommunikáció,felek közötti konszenzus, meg persze nyilván egy darabig a szex is...ha ezek megvannak, akkor egy idő után képessé válnak a felek arra,hogy a másik számára tökéletesek legyenek.De ez évek kemény munkája.Nem teremtettek senkit senkinek,nincs elrendelve,hogy kivel leszel együtt, ezt felejtsd el, mert addig nem leszel képes ténylegesen boldog párkapcsolatot kialakítani és elengedni se a másikat.

Ennél a kapcsolatnál nincs meg a tisztelet, a kölcsönös szeretet, a megbecsülés, a közös értékekről nem tudok nyilatkozni, de feltételezem az se, hogy lehetne ő az igazi?

Jó volt vele a szex? Azt megunod, ráadásul előbb vagy utóbb abba kell hagyni..

Szerelmes vagy? Biológia, 2 év és vége..

El tudsz vele bestzélgetni vagy hülyülni?...erre bármeélyik barátod képes és alkalmas...

Megbízol benne, jól érzed magad mellette?Fejben dől el, bármikor találsz ilyen személyt a közeledben.

Nincs semmi, ami a kapcsolatotok gerincét alkothatná...nem értem miért ragaszkodsz, és feltételezem ezt te is tudod.

Itt az ideje, hogy felelősséget vállalj a saját életed felett, és egy kis időre az érzelmeidet háttérbe szorítsd,mert rosz irányba visznek.Most tudatosnak kell lenned, és racionálisan lkezdeni az életedt rendbepakolni, és ha már egyedül is boldog és kiegyensúlyozott leszel, akkor előbb avgy utóbb jönni fog egy oylan kapcsolat is, ami akár az életed végéig is szólhat, ehhez viszont készen kell állnod és észre kell venend a másikat, ami iylen állapotban nem megy.

Erős szeretethiányod lehet, szakember tényleg nem ártana!

Mikor olvastam a fenti soraidat, a mániás depresszió ugrott be nekem is, aztán kommentben írtad, kicsit csodálkoztam is.

Írod, nálad nincs mániás epizód, aztán lejjebb, hogy időnként talán indokolatlanul boldog vagy.

Nem írtad, mennyi idős vagy, de az első mániás epizód, jóval 20 év felett is elojohet először.

Nem akarlak diagnosztizálni, csak hangosan gondolkodom.

A bipolarisok, nem érzik magukon, hogy azok, szal irány egy pszichiáter, ez komoly dolog!

Érthetetlen, mit akarsz ettől a csajtol, xarba sem vesz kb.

Mikor utána acsingozol, gondolj bele kicsit, mennyit jelentesz neki... semmit.

Talán elmegy a kedved, hogy keresd.

Bármi is történik a csajjal, NEM A TE HIBÁD!

Nehezen engedsz el embereket, mert valójában nem engedted el őket, tudat alatt biztosan nem, hazudsz magadnak.

Tessék magad osszeszedni!

Hol az a női büszkeség hölgyem? :)

Sajnos, amíg az ember nem ér le a gödör aljára, addig csak egyre lejjebb és lejjebb ássa magát... ne várd meg,lépj,változtass. :)

Mi történt 4 éve?

Milyen gyerekkorod volt?

Mennyi idős vagy?

Dobj egy privit, ha gondolod, beszelgethetunk :)

Nagyjából egyet értek az előttem szólókkal. Irracionális a kötődésed az említett személyhez, de ahogy írtad, már máskor is volt hasonló, mert nehezen tudod elengedni akiket megkedvelsz. Ez egy pontig normális, de a jelen esetben már merőben túlzás. Fontos, mert az érzelmi életedre és a közérzetedre is nagy befolyással van, ha meg alapban labilisabb vagy (depressziót említettél), akkor meg méginkább. Az utóbbi hozzászólásodból látom, hogy egyébként is érzelmi ingazidásaid vannak, amik valljuk be egy bizonyos mértékig mindenkinek vannak, normálisak, van aki jobban hajlamos rá és van aki nem, nőknél esetenként a hormonális változások is jobban éreztethetik hatásukat, DE ebben a felesődött esetben és körülmények között az is lehet, hogy komolyabb pszihés elváltozásról van szó. Nem értek hozzá, nem feltétlen bipoláris depresszióra hasonlít, lehet egyszerű depresszió, vagy másféle hangulatingadozással járó dolog. Nem tudom mennyire vagy benne, mivel nem vagyok szakember, az is lehet, hogy csak egy jó kis önelemzés, terápia, célkitűzés, jó hozzállás, önértékelés javítása, stb. és rengeteg kitartás kell hozzá és már rendben isleszel. :) A pszihológust tudom én is ajánlani, leginkább valamiféle terápiát. Manapság mindenkinek kéne egy pszihológus, még a pszihológusoknak is basszus, olyan nagy a elfordulás. Ez a rengeteg hatás és nyomás az embereken, és ráadásul ott van ugye a hajlam is, nem mindenki bírja úgy és olyan sokáig, és ez nem gyengeség, ezt meg lehet oldani. Meg persze előfordul az is, hogy csak gyógyszerekkel le akarják rázni az embert, és nem vagyok teljesen a gyógyszerek ellen sem, de szerintem elsőbbséget élvez az, hogy terápiás módon meg tudja beszélni az ember, tanácsokat kapjon arra vonatkozólag, hogy mire figyeljen oda az élete során (amik ilyen érzelmi viszontagságokat indukálhatnak jobban), illetve azokat hogyan kezelje, elemezni tudja, hogy ne essen ki a kezéből a gyeplő és könnyebben talpra tudjon állni és egyenesbe tudja hozni az életét. Elhiszem, hogy félsz, én is félnék, de úgy gondolom, ha olyan helyzetbe kerülök, hogy nem fogom tudni feldolgozni és nagyon rossz irányba haladnak majd a dolgok, akkor keresek legalább valamilyen tanácsot ilyen szakembertől, mert gyarkolatilag azért vannak! Nem vesztes rajta semmit és nem nézhet hülyének, mert pontosan tudja, hogy mi minden alakulhat rosszul az emberekben, ha az érzelmek így-úgy bekavarnak. Ha meg gyökér simán, az a tag baja, akkor keress másikat, te csak menj a cél felé, hogy jobban legyél! :)

Esetleg annyit tennék hozzá, hogy lehet jobb lenne kizárni a lányt jobban az életedből, pl. ne kövesd a közösségi oldalakon, hátha kevésbé kavar fel, ha nem látod annyit és meg tudsz nyugodni. Próbáld meg más irányba terelni az életed, sablon szöveg ez is, de valamilyen más időtöltést keress, mondjuk hobbit, programot, esetleg új barátokat, közösségeket. Igen, klisé és fárasztó ezt hallani mindig, de tényleg csak akkor lesz jobb, ha erővel el tudod magad téríteni (mivel az ilyen esetekben szemmel láthatóan máshogy nem megy, az érzelmek rossz irányba visznek és oda nagy erővel).

Remélem sikerül kitalálnod valamit, hogy elindulj az úton, hogy jobban érezd magad. Sok erőt és szerencsét kívánok hozzá! Nehéz ügy kétség kívül, de szerintem menni fog, csak bízz magadban jobban és legyél kicsit pozitívabb, még ha az is kell hozzá, hogy logikusabban gondolkozz, a folytonos szívedre hallgatás helyett. Biztos a környezetekben is akadnak emberek akiknek fontos vagy és akik fontosak neked, szóval ha még nem megy, hogy magadat építsd és magadra fókuszálj megfelelően – mert ijesztő, mert nem találod a helyed pontosan, és kóstolgatod az éned felfedezését, - akkor a kósza emberkék helyett inkább rájuk figyelj! Mert ők adnak is vissza és pozitív megerősítést is kaphatsz tőlük. :)

Egyébként a legutóbb írt, nem tudod mit csinálsz az életben dolog rám is tört már, kifejezetten kb. 2-4 éve folyamatosan ez volt, hogy mi a fenét kéne kezdenem magammal, de szerencsére rábírtam magam, hogy keressek pár új dolgot, barátod, élményt, a barátaimmal több programot szerveztünk (pl. mindig szerettem volna elmenni egyik nagy fesztiválra és végre sikerült elmennünk, vagy random felmentem a barátaimhoz az egyetemük városába és lazultunk). Valami más, valami jó, apró lépésekben a pici álmokat, igényeket, új ötleteket meg kell valósítani, aztán meg majd jobban megy. Amúgy nekem is az volt, hogy szétszórt voltam kicsit, majd jött az első kapcsolatom, és egy rakás szar volt, de tapasztalatlanságomból adódóan folyton csak megjavítani akartam, nem láttam be időben, hogy ennek semmi értelme – és miután beláttam, akkor is húztam-vontam a döntést. Nehéz volt. De rohadtul megérte. Utólag, most, hogy nem vagyok benne, sokkal jobban látom, hogy mennyire értelmetlen volt az egész. Vagyis nem, mert sok mindent tanultam belőle! De ehhez túl kell lenni a dolgon. Neked is menni fog, csak apránként el kell kezdened értékelni magad és olyanná tenni az életed, amilyenné szeretnéd. :) Enyém sem olyan még, amilyennek szeretném, és félek a változásoktól persze, hogy mi van, ha nem sikerül elérnem bizonyos dolgokat, meg ha beégek, ennek ellenére bizakodó vagyok, és csodálatos barátaim vannak, a családom is támogat nagyjából (külföldre is gondolkozom kimenni kalandért, tapasztalatért, és ez nem mindenkinek megnyugtató… :D).

Jah és ami a szeretet (szerelem) hiányt illeti! Tudom, hogy rossz ezt hallani, és unalmas, de tényleg nem valószínű, hogy egy rendes kapcsolatot találsz, ami épít és nem rombol és teszi ezt veled, amég nem szeded össze magad! Ez ilyen furcsa dolog, mintha az ember olyanokat vonzana, akik nem tisztelit őt annyira, mert magadat sem tiszteled, szereted eléggé. Ezek az emberek felszínesek, vagy maguknak is gondjaik vannak, csak nincsenek tisztában vele. Nem érik meg a fáradtságot, az időt és főleg a te fáradozásaidat. Nem jó függni senkitől, mert akkor folyamatosan labilis vagy. Kell több biztos pont az életben, ami örömet tud nyújtani, meg tud vígasztalni, le tud nyugtatni, ha valamelyik kapcsolatodban feszültség van. Javasolni tudom a pszihológus és pszihiáter mellett (de ezekhez tényleg jó lenne elmenned!), hogy vannak ilyen segítő gyakorlatok, eszközök, hogy lassan elkezd felfedezni magad. Az efféle hülyén hangzó, de hosszabb távon többségben működő: írj fel 5 emléket, amikor boldognak érezted magad, írj fel 3 dolgot amikor féltél valamitől, elemezd ki, gondold át, mitől lehet így, értékeld… szóval önismeret fejlesztő dolgok. Meg kell barátkoznod magaddal, mert csak úgy megy. Nekem is volt bajom vele, és van is még kicsit, de jobban érzem magam már és többnek is, mióta rávettem magam… szépen lassan, menni fog, csak szándd rá magad tényleg! Szép napot :) (és életet! :P)!

Ui.: Sajnálom, hogy csak most tudtam ezt elküldeni, nagyjából akkor láttam a kérdést, kommenteltél rá újra, csak regisztrálva sem voltam és ezért legalább 2 órát kellett várnom, hogy hozzá tudjak szólni. -.- xD De úgy gondoltam ezt nem hagyom szó nélkül, szóval tessék… nem tudom értek-e bármit a szavaim, de egy próbát megért. :) Vigyázz magadra!

Azt jól teszed, hogy kiírod magadból, ami bánt, irjál pszichológusoknak is, vagy hívd fel a lelki segélyszolgálatokat, csak egyet ne csinálj: ne írj többet, egyszer sem kellett volna! ennek a fiúnak.

Mitől bordenline-os, hogy váltogatja a nőket? Az nem kifejezetten ennek a tünete, bár sokunkra mondhatnánk, hogy bordenline-os, mert mindannyian a normális és az abnormális határán vagyunk. Legalábbis jó páran.