Leszbikus lányok! Nektek mennyire fontos a barátnőtök karrierje? Vagy egy lánynak a karrierje akivel együtt randiztok?

Nem mondom,hogy abszolút nem érdekel,mert nem érezném magam egyenrangú partnernek egy orvos vagy kutató mellé például az én munkámmal (gyári meló),de alapvetően nem befolyásoló tényező.Ennél sokkal fontosabb dolgok számítanak,mint hogy ki mit dolgozik

23

Nem hiszem, hogy emiatt nem talalsz part.

Valamennyire nyilvan fontos, de ha ezen felul sok minden tetszene benned masnak, ketlem hogy emiatt ne kezdene veled. Ha meg ennyire felszines valaki, akkor annyit is er.

Viszont elgondolkodtato, hogy ez a bizonytalansag a munkad tekinteteben milyen hatassal van az eletedre, mert lehet ettol az egesz szemelyiseged felvesz valami nem tul vonzo sajatossagot.

Én ehhez lehet még nagyon fiatal vagyok megválaszolni, de hátha.

Alapvetően nekem jók a kilátásaim, mert olyasmit tanulok most egyetemen (és vagyok a végén) ami szinte garantál egy jobb egzisztenciát.

Ettől függetlenül, engem az nem érdekel, hogy mennyit "hozna haza", vagy épp mit dolgozik.

Ugyan ez lehet a nevelésem, de engem sokkal inkább érdekel az, hogy legalább csináljon valamit és amit csinál, azt csinálja becsületesen. Az, hogy mekkora anyagi juttatással jár, hidegen hagy, ellenben a saját viszonylag "szorgos" természetemet nem tudnám elképzelni egy hátradőlős ember mellett. Tehát ha nem is dolgozik, legalább valami után érdeklődjön és "tanuljon" (nem iskolai dologra gondolok).

Két éve kapcsolatban vagyok és amikor megismerkedtünk, akkor a barátnőm még (klasszikus) zenész pályán volt és mind tudjuk, hogy ahhoz mennyi szerencse is kell. Engem ez egyszerűen hidegen hagy, amíg nem a punnyadás és a lustaság megy. Csinál valamit és nem is utálja, a többit majd kitaláljuk és megoldjuk együtt.

Úgy vettem észre, hogy így, a húszas évek elején legtöbbek osztják a véleményemet. Idősebbeknél fordul általában meg ez a dolog, feltételezem azért, mert addigra sokaknak úgymond "alapvető" lenne, hogy mindenki elért valamit. Hasonlóan, mint egy 20 évestől azt várnánk, hogy már elvégzett valamilyen középiskolát. Nekem ez egyszerűen fura.

21l

Szerintem az a fontos, hogy vagy olyat tanuljon, amiben hamarosan el fog helyezkedni vagy legyen egy tisztességes munkája. Ha az épp bolti eladó, akkor az. Ha vezérigazgató, akkor az. A munkanélküliség csak akkor elfogadható, ha már vagy valóban aktívan állást keres vagy pedig tanulni fog. Az, aki otthon héderel valami valósnak vélt "probléma" miatt vagy várja, hogy eltartsák a valagát, na az taszító.

Szakmát váltani bármikor lehet szerintem, ha van rá az embernek motivációja és anyagi forrása hozzá.

Természetesen fontos, mivel a munkához való hozzállás sokat elmond a személyiségről. A gyakorlatban annyiban befolyásol a párkeresésben a másik karrierje,egzisztenciája, hogy hogy legyen benne akarat,szorgalom, úgymond lássam,hogy nem "büdös neki a munka". Tehát egy semmirekellő munkakerülővel,aki folyton kifogásokaat keres,hogy másokon élősködhessen és nekem kellene eltartanom semmiképp nem állnék szóba.

De ha valaki tisztességesen dolgozik és eltartja magát,akkor nem zavar ha szerény az anyagi helyzete,szerényebb munkát végez. Pl.a mostani párom nővérként dolgozik, én pedig onkológus vagyok,így ismerkedtünk meg.Hozzám képest nagyon szegény körülmények között él, de tisztességesen eltartja magát,pedig semmi segítsége nincs,rossz családból származik. Egy kis albérletben lakik,de kellemes,otthonos és pedánsan tiszta a lakása,szeretek nála lenni.Ő maga is mindig igényes,ápolt, kesves,sokat mosolyog, művelt,imád olvasni. Megelégszik azzal amije van,soha nem panaszkodik,nem szidja sem munkaadókat,sem a béreket,sem a gazdagabb embereket. Jól megvagyunk,szeretjük egymást.

Tehát ha valakinek csupa jó tulajdonsága van és szerethető személy,nem hiszem hogy akadályozni fogja az anyagi helyzete a párkeresésben. Csak hozd ki a helyzetedből a maximumot,ne keseredj meg, ne légy igénytelen, ne legyél bunkó. A lényeg,hogy téged lássanak,az értékeidet(a belsőket)mutasd kifelé,ezekről ismerjenek az emberek, ne arról,hogy épp nem vagy toppon anyagilag vagy munkanélküli vagy.A panaszkodás,önsajnálat,tehetetlenség nem vonzó,és sokan amikor padlóra kerülnek ebbe süllyednek,elkezdenek haragudni a világra,leértékelni magukat,lebzselni,gorombáskodni,disznóólban élni,stb.aztán azt hiszik csak pusztán az anyagi helyzetük miatt nem találnak párt...Ne légy ilyen és lesz párod.

38/L/N