Szerelmes vagyok egy anime karakterbe. Valaki érzett már hasonlót?

Igazából eléggé szociális típus vagyok. Sok barátom van, gyakran lógunk együtt. Igaz én sokszor szeretek visszahúzodni a szobámba és pl egy-két napig semmit nem csinálni.

Na de egyébként egyetemre járok, clubtevékenységet végzek, edzek rengeteget (ezt is azért, mert úgy akartam kinézni, mint egy bizonyos anime karekter, de már elértem.:) ).

A kérdésedre válaszolva, nincsenek mentális problémáim, el vagyok a világban. Amivel inkább van problémám, az a mély kapcsolatok kialakítása lányokkal. El tudok velük beszélgetni bármiről, de mindig úgy érzem csak felszínesen megy a dolog. Egyébként is 3 lány tetszett életem során. Most már 2-3 éve nagyon senki.

Vágyom a szerelemre, hogy őszinte legyek, dee nem keresem. Nem fordítok rá energiát, hogy pl meghívjak egy lányt randizni. Tudom, hogy nekem kéne, de egyszerűen nem vagyok biztos benne, hogy felelősséget tudok vállalni egy másik személyért. Valamint az átlagemberrel ellentétben eléggé furán élem az életem. Már csak ezért is nehéz velem dűlőre jutni. Voltak lányok, akik próbálkoztak, de olyan béna vagyok, hogy észre sem veszem, mert eszembe se jut, hogy tőlem akarna bárki bármit. Később tudtam meg mástól, hogy tetszettem nekik, de akkor már késő volt...(lett barátjuk)

Egy társaságból múltkor beszélgettem egy csajjal, és visszahallottam, hogy teljesen ki van rám akadva, mert olyan csúnya dolgokat mondtam neki. Pedig nem is mondtam rá semmi megbotránkoztatót, csak őszinte voltam és vagyok mindenkivel.

Asszem erre mondják, hogy nem értek a nőkhöz. Pedig igyekszem. Amúgy azzal, hogy kigyúrtam magam, már buliba sem jönnek oda hozzám. Lehet, hogy túl félelmetes lettem vagy nem tudom.

Egyébként tök jófej vagyok. Nem tudom az okát, hogy miért megy olyan nehezen ez a kapcsolat kialakítás csajokkal.

Basszus, lehet, hogy igazad van.

Tényleg hasonló viselkedési formát keresek. Lehet, hogy azért unom a beszélgetést lányokkal, mert egyből leesik, hogy nem olyan típusok, amire vágyom, ezért nem is erőlködöm, ami látszik rajtam, ezért ők sem erőlködnek.

Haha. Megfejtem én magam :D

Köszi amúgy.

Viszont akik tetszettek 3 lány életem során. Az az érzés meg nem éppen tetszéshez hasonlítható. Úgy éreztem, hogy megtennék nekik bármit, a kedvükben akartam járni, érezni akartam amit ők stb.

Ezt inkább rajongásnak nevezném, mert olvastam erről. Ebből adódóan viszont, akkor nem tudom mi az a szerelem. Magyarul szerelmes sem lehetek egy anime karakterbe.

Érdekes ez a téma.

Én mondjuk azt sem értem, hogy sok srácnak honnan a fenéből vannak lány barátaik? Egyetemen azt látom, hogy lányokkal beszélgetnek a fiúk, de így nézek ki a fejemből, hogy mégis hogyan alakult ki a kapcsolatuk? Nekem életemben egyszer sem volt, hogy csomó lány barátom volt, akikkel napi szinten beszélek. Talán általános iskolában. Amikor még nem mindenkit a megtermékenyítés dominált, és tudtunk egymással rendesen kommunikálni, frusztráció és egyéb kellemetlenségérzet nélkül.

Ha ma az egyetemen megszólítok egy lányt, egyből azt hiszi randira akarom hívni. Nem lehet értelmes diskurzust folytatni, mert annyira bele vannak habarodva a telefonjukba. Egyszerűen félnek beszélgetni, félnek magukat adni, és ezt nagyon látom rajtuk. Az a baj, hogy én kezdem nem normálisnak gondolni magam, mert nem ilyen társadalomban akarok létezni. Ahol konkrétan biorobotokkal társalgok, és senkinek nincs saját véleménye. Idősebbekkel mindig jóban kijöttem. Egyből megtaláltuk a közös hangot. Ők szeretnek velem beszélgetni. De itt egyetemem a lányok... Konkrétan tavaly 1-2vel megismerkedtem, először még köszöntem nekik, majd nem, mert ők sem köszöntek. Unom, hogy nem lehet őszintén élni. És tényleg próbálok a saját dolgommal foglalkozni, el lenni a saját kis világomban, de nem tudom kikerülni, hogy a szüleim, a családtagjai ne érdeklődjenek afelől, hogy van e már barátnőm, vagy valami szép kislány aki tetszik. Ezek után nyilván ezen pörög az agyam, ami szerintem érthető, mert valamilyen szinten engem is zavar, hogy sosem volt senkim.

Nem tudom, valaki valami vélemény?

Kiváncsi vagyok, ti mit gondoltok a jelenbeli interakciókról a nemek között, mint téma. Mert szerintem nagyon gatya a helyzet.

Eleve mindenki mást mutat, mint ami, és megfelelési kényszeres, depressziós fiatalból most rendkívül sok van.

Na de tényleg meséljetek, ti hogy látjátok. Hogyan ismerkedtek?