Mesélek egy történetet. Nem tudom mennyire vagyok hibás, mondjátok meg légyszi?

Tulajdonképpen nyár eleje óta majdnem minden nap keresett egy haverom. Motorozgattunk, dumálgattunk másokkal, elmentünk erre-arra, és este sokáig bandáztunk. A nyár így telt, jó volt. Aztán elkezdődött a suli, én meg mégegy haver fősulira mentünk és közös albérletbe költöztünk. Lett egy barátnőm, és már vele is kelett törödnöm hétvégente. Ugyis keveset láthatom sajna:(. Szóval párszor bennmaradtam, közbe ez a szobatársam minden apro malőrt elmondott ennek az otthoni havernak....de mindent. Aztán Egyszer azért kezdett velem balhézni mert a barátnőmmel maradtam benn Pécsen, és nem mentem haza... Na ezt megoldottuk, aztán folyamatosan vissza-vissza halottam hogy így-úgy szemét vok, meg hülye meg ilyenek. Közbe neki is lett egy barátnője, és onantól kezdve nagyon más lett. Egyik péntek este vártunk ismerősömmel rá autoval, nem jöttek, és 20perc után elindultunk, mert nem akartuk a péntek estét a kocsiba tölteni. Aztán jön a telefon tök idegesen h miért nem várom meg meg ilyenek, és lecsapta. Mondom oké. Most bosszubol ő váratott meg szándékosan...de ez nagyon nagy szemétség volt! Le is csesztek otthon h minek várok rá... de ez másik sztori. Aztán megírtam neki h ez nagyonagy szemétség volt és h engem többet ne keressen. Erre írta lakotársamnak: "juhééé erre iszunk, megszabadultam tőle". Arról nem is beszélve, hogy 90%-ba ő szokott keresni, és én cipeltem kocsival. Most mégis bennem van valami hiba, vagy jól érzem hogy a csávó nem normális kicsit...

(am 20évesek vagyunk, ő mondjuk csak szakmunkásba jár)