Milyen lett a mesém?

Üdv, ezt a mesét én írtam, szeretném kikérni a véleményeteket! Remélem a vérpistikék nem hajlandók ennyit olvasni, aki pedig elolvassa, annak nagyon köszönöm:)) Minden kritikát szívesen látok. :)

Egy piciny kutyus voltam, mikor rettentő szörnyűség esett meg velem. Egy férfi vitt el édesanyámtól, kinek majd elvesztem a markában olyan nagy volt, én pedig olyan pici. Attól féltem, kezeivel összeroppantja kicsiny testem.

Éreztem ahogy a férfi megy, az ember léptei messze visznek. Nyüszíteni kezdtem édesanyám után, de minden hiába, el rablómat nem hatottam meg.

Egy szobába vittek, a szobában körbe ketrecek, a ketrecekben szörnyen nagy vadállatok voltak hatalmas pofával és éles fogakkal. A rémisztő lények csak üvöltöttek és üvöltöttek. Nem tudtam elképzelni, mit akarnak tőlem, kicsiny teremtéstől, így csak sírtam, nyüszítettem a félelemtől, majd letettek a földre. A padlón piros festés volt, én pedig a közepén ültem. Köröttem morogtak és csak morogtak a rémisztő lények, moccanni sem mertem.

A gyenge fénnyel megvilágított szoba egyik sarkából a férfi egy nagy ketrecet cibált hozzám, benne egy még hatalmasabb állkapoccsal bíró lény. Mikor mellém ért a ketreccel, ő maga a festés szélére ment, mormogni kezdett valami, majd kezeit a földre a festésre tette ami kékes fénnyel izzani kezdett. Égető fájdalmat éreztem egész testemben, nagyon fájt, elájultam.

Mikor fölébredtem, egy pici lány kezében találtam magam. Pitének nevezett és ölelgetett a pici, barna hajú és zöldszemű emberlény.

Ekkor még nem tudtam mi lett belőlem...

A kislány és én is nagyobbak lettünk, megkedveltem. Rengeteget törődött velem. Egyszer aztán egy napon a gazdám sétálni indult, én vele tartottam, rövid lábacskáimat szedtem magam után, alig értem utol, olyan nagyokat lépett. Ekkor történt meg, hogy egy maszkos férfi kapta el gazdám karját és próbálta magával vinni, de a kis hölgy ellenkezett, én pedig megugattam a férfit.

Pici voltam a hatalmas emberhez képest, de rámordultam, majd kisvártatva elhatároztam: „Megvédem gazdámat!”.

Teljes erőmmel a férfi lábának estem, amivel el is tereltem a figyelmét. Gonosz tekintetével rámnézett, majd rázott egyet a lábán és a falnak csapódtam. A testem sajogni kezdett, éreztem, több csontom is eltörött, szomorú lettem, elveszítem gazdámat, mint egykor édesanyámat. Ezt követően hatalmas düh uralkodott el rajtam, a testem szinte lángolt, majd enyhe fájdalom követte ezt. Bevillant a régi emlék, mikor egy sötét szobába vittek, majd mintha erőre kaptam volna, a dühöm úgy irányított, egyenesen a banditára vetettem magam. Nem tudtam hogyan, de leterítettem és a jobb karját, ami gazdámat húzta, szinte teljesen letéptem a helyéről, talán csak néhány ín tartotta még a helyén. A férfi teljesen megrémült, a földön fekve tolta el magát lábaival, majd bal kezével lógó karját megmarkolta és futásnak eredt. Megijedtem, nem tudtam, hogy jutottam ekkora erőhöz. Gazdámra néztem aki a földön ülve engem nézett kerek, nagy szemekkel.

Megpróbáltam magamra tekinteni.

Egy nagy, vöröses bundájú szörny voltam, olyan széles pofával amit elképzelni nem bírtam, megijedtem önmagamtól, gazdám kezei közé igyekeztem. Eleinte ijedve húzódott hátrafelé, majd mikor karjai közé próbáltam nyomni óriási testemet, már nem félt, átölelt, nyakamnak nyomta arcát, simogatni és sírni kezdett én pedig csak bújtam és bújtam hozzá.

Kis idővel zokogása közben így szólt hozzám: „köszönöm, köszönöm, szeretlek Pite!”

Éreztem, karjai egyre inkább átérnek. Visszaváltoztam kicsivé, ő még egy darabig sírdogált, aztán már csak szipogott. Mikor megnyugodtunk mindketten, ő a kezébe vett, úgy vitt tovább engem.

Ekkor jöttem rá, mi is történhetett velem akkor, azon a napon.