Szeretitek jó, ha egy könyvet megfilmesítenek?

A könyv rajongóinak nem mindig jó, az írónak sem mindig. Az a baj, ha a rendező nem érti miért szerették annyian a könyvet és nem tudja filmbe ezt átültetni. Főleg akkor gond, ha a producerek csak kitalálják, mert a könyv sikeres és ők is pénzt akarnak, ezért rásózzák valakire a munkát, aki lehet tökre utálja a könyvet és csak kényszerből olvasta el, így meg sem érti vagy hasonló.

Tökéletesre egy film sem sikerült. De korrektnek lehet mondani pl. a Gyűrűk urát, az Alkonyatot (tudom sokan utálják, de attól még könyvhű, jobban is, min a Gyűrűk ura), a Harry Pottert, Jurassic parkot.

Igazán rosszra inkább sorozatot tudnék mondani. A rossz filmek nem érintenek, mert a könyv sem érdekelt soha, de annak mondják pl. a Percy Jackson filmeket, Eragont.

Igazából érdekes megnézni egy filmet, úgy, hogy előtte már olvastam könyvben,viszont mindig egy kis csalódás,de ezzel mindenki így van,aki először könyvben olvasta el a művet. Mivel az olvasáskor a saját fantáziánk képzeli el a szereplőket, és mindent,amit olvas,viszont a filmben ott teljesen más van,mint a saját fantáziánkban.

Ha megnézek egy filmet, és utána olvasom el könyvben,akkor már nem teljesen a saját fantáziámra bízom,hanem azt képzelem el,amit a filmben láttam. És ez nem olyan jó.

Van kifejezetten olyan írónő,aki elvi kérdések miatt sem akarja filmesíteni a műveit, mert szeretné hogy a fantáziánk is terjedjen :)

Kicsit rosszul fogalmaztam,de a lényeg,hogy szerintem nem olyan jó ha könyvet filmesítenek, inkább akkor a könyvtől függetlenül csináljanak.

Van amikor egy könyv megfilmesítése telitalálat, ilyen a Robert Ludlum féle Bourne sztori. Ellenpélda Dan Brown Da Vinci-kód

Oké, egy akcióban dúskáló történetnél előny a vizuális megvalósítás, hiszen számtalan lehetősség van a látvány és hatás fokozására, de van hogy valamiért ez sem segít. Tom Hanks elismerte hogy a Da Vinci-kód forgatásakor nem érezte magáénak Langdon karakterét, és valahogy ez látszott is rajta. De lehetne még példát hozni

Mint előttem írták, ez teljesen filmtől illetve könyvtől függ. De mondok példát arra, amikor a könyv szerzője is elismerte, hogy a film sokkal jobb lett, mint a saját írása: Gary K. Wolf írta a Who Censored Roger Rabbit? című regényt, amiből a Roger nyúl a pácban című film készült. A kettő közt tömérdek eltérés van, de Wolf-nak annyira bejött a film, hogy a könyv második részét már a film folytatásaként írta meg, mintha az első könyv meg sem történt volna.

Némileg hasonló eset Steven Spielberg Jurassic Park-ja, ami szintén sok mindenben eltér Michael Crichton könyvétől, de a szellemisége közelebb állt Crichton eredeti elképzeléseihez. Crichton egy ifjúsági regényt szeretett volna írni, amiben az ősállatokat csodálat és ámulat övezi, de a kiadója nem vette meg az ötletét és ráerőltették, hogy inkább egy véres horror regényt írjon. A filmváltozat kevésbé erőszakos és megvan benne az a "varázs", amit az író tervezett. Ő is úgy írta meg a folytatást, hogy átvett pár ötletet a filmből.

Sosem voltam nagy regényolvasó, valahogy a (jó!) filmek mindig jobban lekötöttek, de néha azért el-elolvastam ezt-azt.

A legelső Vuk volt, aztán a Pál utcai fiúk, később az Egri csillagok, és hiába olvastam el a könyvet mindegyikből, a mese és a filmek sokkal jobban tetszettek. A Rab ember fiai viszont egy kifejezetten kellemes olvasmány volt, azt nem láttam még megfilmesítve, akárcsak Csáth Anyagyilkosságját, pedig utóbbiból készült is valami.

Egyszer olvastam a Dexterből pár könyvet, no, a könyv is pont ugyanolyan ponyva, mint a TV-sorozat, nagy különbséget nem fedeztem fel benne.

És most jön a nagy meghőkölés: egyik kedvenc filmem Az ember gyermeke. Annyira tetszett, hogy még könyvesboltban is megvettem(3500 Ft!), hogy elolvashassam. Még egy ilyen dögunalmas, semmiről nem szóló 350 oldalt életemben nem olvastam még. Vártam, hogy történik majd benne valami, legalább valami kis apróság, amit a filmben láthattam, de semmi. Az eg világon semmi nem történt. Egy 50 novella is sok lett volna ehhez. Tehát ezzel a könyvnél a lehető legjobb dolog, ami történt, hogy megfilmesítették, ráadásul úgy, hogy az magáért beszél.

Szóval, igen. Ha értő kezek közé kerül egy mű, akkor vissza tudja adni azt, amit a könyv adott, hovatovább, még többet is akár. De azt azért senki ne felejtse el, hogy egy egy könyvet a filmvászonra vinni hasonlóan egy új mű készítése, mint amikor egy verset lefordítanak az egyik nyelvről a másikra. Egyébként pedig ezáltal egy új nézőpontot is kapunk, ami szerintem nem gond.

Attól függ. Olyan szempontból jól is elsülhet (az író szempontjából), hogy ha nem is egyezik a könyvvel, de legalább szélesebb tömegekhez jut el. Kiváló példa erre Stephen King Ragyogás c. könyve, ami Kingnek magának sem nyerte el a tetszését, mégis egy kiváló film, egy neves rendezőtől. (Így aki a könyvet nem is olvasta, kedvet kaphat hozzá).

Ugyanígy a Harry Potter-széria.

Szerintem az jó, ha jó filmet készítenek.

Ez általában független a könyvtől.

A jó film érdekében kellemzően a könyvhöz képest komoly változtatásokat kell tenni. Ennek a könyv rajongói nem szoktak örülni, de szerintem ezt külön kell kezelni.

Lehet az egyik így jó, amásik úgy. Meglátásom szerint a nagy elismerésnek örvendő könyvek (magas szintű irodalmi alkotások) megfilmesítései nem szoktak elég jók lenni. És nagyon élvezetes vagy elgondolkodtató filmek is készültek már gyenge könyvekből.

pl.: Nyikita Mihalkov: Etűdök gépzongorára - Óriási élmény, igazi filmművészet

A forrásmű pedig Csehov: Platonov Hatalmas klasszikus - de elég nagyot változtattak rajta.