Voltál már egyedül moziban, nem hiányzott a társaság?

Ha nem érzed kínosnak, akkor nem az. Én most nyáron voltam egyedül elöször. Szuper élmény volt. Nem kellett beszélgetni senkivel, meghívni méregdrága popcornra, kólára és a filmet is teljes mértékben élveztem.

Tervezek ilyet máskor is.

Igaz, én kicsit túlagyalom és olyan időpontban megyek, amikor nincsenek sokan, hogy ne éreztem magam kellemetlenül.

Régóta szingli vagyok, de előző barátnőmmel se voltunk soha, csak otthon filmeztünk, meg egymással voltunk elfoglalva.

2010-ben egyszer csak azért mentem moziba, ráadásul egyedül, hogy beváltsam az utolsó 1 cafeteria kultúra-utalványomat. Akkor a “Bérgyilkosék” című filmet néztem meg, de abban az időpontban arra a filmre senki más nem volt rajtam kívül az egész teremben!

Tökmindegy, hogy egyedül, vagy többedmagaddal, ha jó a film, élvezd, és ne törődj mások esetleges kritikáival!

Azok, akik folyamatosan együtt élnek valakivel, nehezen tudják elképzelni az önálló életet. Szülőkkel és testvérekkel, majd találnak egy partnert és vele költöznek össze, családot alapítanak. Számukra az a normális élethelyzet, ha mindig ott liheg valaki mellettük.

Amikor elváltam és egyedül maradtam egy lakásban, szinte zúgott a fejem a csendtől. Nehéz volt megszokni, nincs kivel megosztani az élményeimet. Még az otthoni filmnézés után is hiányérzetem volt. Persze, munkatársakkal, barátokkal néha megbeszélgettem a gondolataimat, de az nem ugyanaz. Miután megszoktam a magányos életet, már moziba, színházba, kiállításra is elmentem egyedül. 1,5 - 2 év után még nyaralni is egyedül mentem és élveztem.