A könyvben milyen jelentősége van a "The Hanging Tree" c. dalnak? -Éhezők viadala-Kiválasztott

Hát nem sok.

Csak annyi hogy Katniss apukája sokszor énekelte,ezért Katniss is énekelte,de aztán az anyukája meg mondta neki hogy ne énekelje.De azért énekli mert az apukájára emlékezteti,és egyszer el is énekli a 13 körzetben csak úgy,mert megkérik hogy énekeljen valamit.

(Sok lett a szóismétlés bocsi XP )

Ez elég hosszú lesz, de legalább megérted :)

Részlet a Kiválasztottból:

Felkelek, és a fák közé

megyek, ahol a tenyeremet az egyik juharfa törzsére teszem. Van vagy tíz éve, hogy

utoljára hangosan elénekeltem A bitó című dalt, mert betiltották, mégis minden szóra

pontosan emlékszem. Halkan, lágyan kezdem, ahogyan apa szokta.

„Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol egy férfit felakasztottak,

mert megölt három másikat.

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.”

Amint a fecsegőposzáták észreveszik, hogy egy új dalt hallanak, azonnal

megváltozik az énekük.

„Eljössz-e ahhoz a fához,

ahol szerelmének a halott

így kiáltott: hagyj ott csapot-papot!

Különös dolgok estek meg itt,

nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra. „

A madarak mind rám figyelnek. Még egy versszak, és biztosan megtanulják a

dallamot, mivel viszonylag egyszerű, és kis variációkkal négyszer ismétlődik.

„Eljössz-e ahhoz a fához,

hol azt mondtam, fuss és ne nézz hátra,

mert ez lesz szabadságunk ára!

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra.”

A lombkorona elcsendesül. Csak a levelek zizegnek, ahogy a szellő szaladgál az

ágak között. De a fecsegőposzáták és a többi madár elhallgat. Peetának igaza volt.

Tényleg elnémulnak az énekemre. Mint egykor apáéra is.

„Eljössz-e ahhoz a fához,

s kenderkötél nyakláncban,

társam leszel-e a táncban.

Különös dolgok estek meg itt.

Nem lenne abban semmi furcsa,

ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra. „

A madarak várják, hogy folytassam. De ez a dal itt véget ér. Ez az utolsó strófa. A

csendben eszembe jut egy jelenet. Egyszer apával egy egész napot az erdőben

töltöttünk. Amikor hazaértünk, leültem Prim mellé a padlóra, és elénekeltem neki ezt a

dalt. Prim akkoriban tanult járni. Miközben énekeltem, egy régi kötél maradékából

nyakláncot fontam, ahogy az a dalban is elhangzik. Nem fogtam fel a szavak valódi

jelentését. A dallam egyszerű volt, és könnyen el tudtam énekelni, ráadásul akkoriban

mindent azonnal megjegyeztem. Elég volt, ha egyszer-kétszer hallottam a dallal

együtt, már kívülről fújtam. Ekkor anya hirtelen kikapta a kezemből a kötélből font

nyakláncokat, és kiabálni kezdett apával. Elbőgtem magam, mert anya sosem szokott

így beszélni velünk. Prim is bömbölni kezdett, én pedig kirohantam a házból, és

elbújtam. Mivel csak egyetlen rejtekhelyem volt – a Réten, egy loncbokor aljában –,

apa nemsokára utánam jött. Megvigasztalt, és azt mondta, hogy nincs semmi baj, de

jobb lenne, ha ezt a dalt nem énekelnénk el többé. Anya azt akarta, hogy úgy, ahogyvan, felejtsem el az egészet. Így természetesen a dal minden szava azonnal és

kitörölhetetlenül beleégett az emlékezetembe.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy elénekeltük. Soha többé nem hoztuk szóba a

történteket. Apa halála után viszont egyre többször eszembe jutott a dal. És ahogy

idősebb lettem, lassan megértettem, miről szól. Eleinte azt hittem, mindössze arról van

szó, hogy ez a fiú szeretne éjfélkor, titokban találkozni a barátnőjével a fánál. De

kezdettől fogva gyanús volt, miért választ valaki ilyen fura helyet egy légyotthoz.

Hiszen erre a fára húzták fel azt a gyilkossággal vádolt férfit. A gyilkos szeretőjének

feltehetőleg köze volt a gyilkossághoz, vagy egyszerűen csak meg akarták büntetni

valamiért, hiszen a hulla figyelmezteti, hogy el kell menekülnie. Ez a rész a beszélő

hullával már elég ijesztő, de a dal csak a harmadik strófától válik igazán

hátborzongatóvá. Ekkor esik le, hogy az elbeszélő valójában a halott gyilkos, aki még

mindig ott himbálózik a kötél végén. És bár figyelmeztette a szeretőjét, hogy

meneküljön, mégis újra meg újra megkérdezi tőle, nem jön-e oda a fához, hogy

találkozzon vele. A vers legfelkavaróbb része minden bizonnyal az, amikor a gyilkos

azt mondja a szeretőjének, hogy fusson el, mert így szabadok lehetnek. Ezeket a

mondatokat először úgy értelmezi az ember, hogy a gyilkos azért szól a szeretőjének,

mert azt akarja, hogy a nő biztonságban legyen. Csak ezután jövünk rá: a halott férfi

azt akarja, hogy a nő hozzá meneküljön. Vagyis a halálba. Az utolsó versszakban

teljesen világossá válik, hogy az akasztott ember erre vár. A kötél nyaklánc

szeretőjének a nyakában arra utal, hogy a nő ott himbálózik mellette.

Régebben úgy gondoltam, ennél a gyilkosnál nincs rettenetesebb ember az egész

világon. Most, hogy kétszer is részt vettem az Éhezők Viadalán, már tudom, hogy nem

ítélkezhetek felette anélkül, hogy ne ismerném az ügy részleteit. Mert lehet, hogy a

szeretőjét már eleve halálra ítélték, és a férfi csak meg akarta könnyíteni a dolgát.

Tudatni akarta a nővel, hogy várja őt. Vagy talán úgy ítélte meg, hogy az a hely, ahol a

nő most van, még a halálnál is rosszabb. Hiszen én is meg akartam ölni Peetát azzal a

fecskendővel, hogy megmentsem a Kapitólium bosszújától. De tényleg nem volt más

választásom? Talán volt. De ott és akkor mégsem jutott eszembe más.

Anya úgy gondolta, ez a dal nem való egy hétéves kislánynak. Főleg olyannak, aki

maga készítette kötélből a nyakláncait. Az akasztás mifelénk ugyanis nem csak a

rémmesékben létezett. A Tizenkettedik Körzetben sok embert végeztek ki ezzel a

módszerrel. Anya nem akarta, hogy énekórán véletlenül rázendítsek erre a dalra.

Az első kommentelővel ellentétbe, az a véleményem hogy nagy jelentősége van. Pont azért, amiket leírt, mert az édesapjára emlékezteti és egyben egy forradalmi dallá szüli ki magát ami majd eléggé befolyásoló lesz mind a felkelők mind a Kapitólium számára. Nem utolsó sorban, Petah imádja hallgatni Katniss éneklését ezért is nagyon fontos.

Azok, akik pedig a beillesztésen háborognak elég nagy fajankók! :