Véleményeznétek a könyvem egy részletét? A végkifejlet egy része.

Na, lássuk.

Először is, ennek a szövegnek nem kettő, hanem minimum négy bekezdésesnek kellene lennie. A hosszú első bekezdésedben több gondolati határ is van, ahol nyomhatnál egy entert. A "Megrángatom az ingem gallérját" kezdetű mondat például mindképpen új bekezdésbe kellene kerüljön, hiszen eddig a szereplőd gondolataival ismerkedtünk meg, ez viszont már leírt cselekedet.

Egy-két nyelvtani, helyesírási hiba:

– „Amikor belefogtam nem mertem..." Belefogtam után vessző.

– a bécsi melléknév, tehát kisbetű

– letaszíttattak: ez egy műveltető ige. A mondatod jelentése így kétféle lehet: 1. a fogalmak lettek letaszítva Valhallából, vagy 2. a fogalmak felfogadtak valakit, hogy letaszítsák a szereplődet. Mivel, ha jól értelmezem a szövegedet, ezek közül egyik sem a megfelelő jelentés, a helyes igealak „letaszítottak".

Illetve: a földi jelzővel Valhallát egy fizikai síkra helyezted a való élettel, így legfeljebb KItaszítva lehetsz onnan. (Gondolj például a földi mennyország kifejezésre. Lefelé onnan csak a pokolba lehet menni.)

– ez csak elütés, de: rámatkolok helyett rámarkolok. Valamint a rámarkol és a markolat amolyan majdnem-szóismétlést alkot, úgyhogy érdemes lenne átfogalmazni a mondatot.

Tartalom:

– „és a tekintetemen, ami legalább annyira üres és üveges"

Ilyet E/1-ben nem írunk. A saját tekintetedet nem látod, ezért logikátlan megemlíteni. Egy ilyen leírás csak akkor kerülhet E/1-be, ha valamiben látja magát az adott szereplő, legyen az tükör, egy mobil elsötétedett képernyője, vagy bármi, ami tükröz.

– Bár nyilván nem ismerem a történetedet, a szöveged nagy része csak felesleges expozíciónak, érdektelen szófecsérlésnek tűnik. Ennek az információáradatnak csak akkor látnám értelmét, ha ezzel kezded a történetet, mert ha ez a vége felé van? Vagy olyasmit ismételgetsz, amire az olvasó a történet folyamán már rájött (pl. hogy mi is a szer hatása), vagy egyszerűen rosszul szerkesztettél, amennyiben ez fontos információ, és csak most kerül először említésre.

– Fiola, amit a szádba veszel és szétroppantasz? :D A fiola olyan üvegcse, amelyben valamiféle folyadékot tárolnak, úgyhogy az átlagos olvasó nagyon össze fog zavarodni, ha nem jelzed valamilyen formában, hogy a szereplőd összeroppantható tablettát (vagy amit) tett fiolába gyógyszertartó helyett, és arra fog ráharapni, nem az üvegre.

– „Odakint ismételten felhangzik a hangosbeszélőn a tárgyalni próbáló személy hangja"

Ez a jellemzés csak akkor kellene, ha most jelenik meg először a beszélő. Ebben a rövid részletben ez valóban most lenne, de az ismételten szóból arra vagyok bátor következtetni, hogy már megszólalt korábban. Tehát a „tárgyalni próbáló személy" felesleges nyaktekerés. A szereplőd valószínűleg hallja, hogy a hang férfias avagy nőies, úgyhogy ha nincs más beszélő odakint, nagy eséllyel csak "a férfi"-ként vagy "a nő"-ként utal rá. Ha, ne adj' isten, még a nevét, esetleg valamiféle rangot, foglalkozást is ismer (pl.: a rendőr), akkor akként.

Összességében nem vészes teljesítmény.

Igazából az előttem szóló elmondta az én észrevételeimet is.

Annyi, hogy nagyon remélem ez ilyen legelső oldalas szöveg, vagy esetleg fülszöveg, mert ha a végére teszed, teljesen értelmetlen.

Egyékbként jól írsz, de már úgy érzem túlságosan is, olvasás közben kicsit kellemtlenül éreztem magam, a túlmímelt sorok miatt izzadtságszagú lett ez a kis részlet. Ez most még önmagában annyira nem zavaró, de a könyv egészében tartanod kellene ezt a stílust, ami szerintem elég nehéz, ráadásul ha folyamatosan ennyire szépen akarsz fogalmazni, a végére te is belezavarodsz.

Ui.: Egyébként mi az, hogy földi Valhalla? A Valhalla nem a vikingek "menyországa" volt? Kérlek javítsatok ki, ha tévedek, de azt a részt egyáltalán nem értettem, megint csak olyan érzésem volt, hogy okosnak akarsz tűnni és akarsz írni valami szépet.