Írók, milyen gyorsan fejlődtök? Mikor kezdtétek és elértétek már azt a szintet, ami van olyan jó, mint a kedvenc írótoké?

annó 7 évvel ezelőtt 13 évesen tettem fel ide egy nagyon kezdetleges történetet, kb. a második történetemet. Rá 1 évre olyan szintre jutottam, hogy a történetet, átírva nyílván, ki tudtam tenni a Merengőre. Ott az egyik gyakoris válaszoló meglátta, és ledöbbent, hogy milyen nagyot fejlődtem 1 év alatt.

Jelenleg azt mondom, az elején nagyot fejlődni nem nehéz, ha az ember megfogadja a kritikákat. Viszont van egy pont, amikor már a külső személő nemigazán tud belekötni, mert a stílus, történet, karakterek jók, teljesen átlagos a dolog. Innentől kezdve magadnak kell kialakítani stílust, fejlődni írás terén. Szerintem ez az éveket felölő, hosszú folyamat a nehéz.

Nos, én mielőtt elődöntöttem, hogy írni szeretnék, rengeteg könyvet olvastam egyrészt mert szeretek nyilván, 😅🤦‍♀️😂 másrészt pedig a szókincsem fejlesztése érdekében. (Jodi Ellen Malpas, Vi Keeland a kedvenc íróim, nagyon tudom az általuk írt könyveket ajánlani) Minden egyes történetemet megőriztem, amit valaha írtam. Ebből is van viszonyítási alapom. Körülbelül két év alatt értem el egy olyan szintet a semmiből, amivel több pályázatot is sikeresen megnyertem. Nagyon gyenge kis történeteim voltak, amikre magam is büszke voltam régen, de ma már csak a fejemet fogom, ha vissza olvasom őket.

Nagyjából hetente 3-4 könyvet is elolvasok ha úgy adódik időm, de általában hetente 1-2 az átlag.

Írni már ritkábban szoktam, az ihlet nem mindig jön, de amikor van, akkor több órát is a gép előtt töltök és csak írok.

Én 10 éve kezdtem el írni. Eleinte csak füzetbe írtam az egyik barátnőmmel, amikor gyerekek voltunk. Első körben a helyesírásomon kellett csiszolni. Sokat tanultam bétáktól, cikkeket olvastam a központozásról.

Mindig tanultam valamit, de komolyabban olyan 4 éve kezdtem el fejleszteni magam, amikor be sem kerültem egy pályázatra (Aranymosás).

Idén sikerült eljutnom arra a szintre, hogy átjutott a regényem az előszűrőn. Negatív lektorit kaptam, de ilyenkor elmondják, hogy miért. Na az nagyon sokat segített. Tisztában lettem azzal, hogy mely területeken kell még fejlődnöm, és most az utóbbi hónapokban ezekre koncentráltam szakirodalom segítségével.

Nagyon szerencsés vagyok, mert a negatív lektori és a vírus ellenére (ami betett a könyves iparnak) bekerültem azon emberek közé, akiknek a kiadó segíti a kézirata fejlesztését, és kaptunk még egy esélyt a kiadásra (ha elérünk egy bizonyos szintre).

A legnagyobb probléma a dramaturgiával volt, de amikor elmentem a megbeszélésre, és terveket is vittem, azt mondták, hogy meglátásuk szerint a dramaturgiai érzékem fejlődött, és a megvalósításon fog múlni minden. Pár nap múlva leadom az első javítást.

Egy pályázat nagyon sokat tud segíteni, mert motivál, rávilágítanak a hibáinkra, valamint a többi író hibáiból is tanulhatunk. A végén volt egy összegzés a regények hibáiról, az azoknak is segít, akik nem jutottak be, vagy nem indultak.

De a legtöbbet azzal fejlődünk, ha az új ismereteinket megpróbáljuk beépíteni, akár egy esszébe, novellába, versbe, az én esetemben egy már elkészült regénybe az átírásnál. De az olvasás is fontos, mert gyarapítja a szókincsünket, valamint elemző olvasás esetében megfigyelhetjük, mitől lett sikeres (dramaturgia, karakterek, leírások, stb...)

Szóval nálam voltak időszakok, amikor hirtelen fejlődtem sokat, aztán kicsit lelassult a folyamat.

Azt gondolom, most a zsáneremben egész jó szinten vagyok, de rengeteg segítséget kapok a bétámtól, a kiadótól. A célom egyellőre, hogy kevesebb segítséggel is elérjek erre a szintre.