Mi ez a nagy felhajtás a Szent Johanna gimi könyvek körül?

#2 miért lenne kínos később?

viszonylag jól megirt ifjúsági sztorik amikkel sok magyar fiatal lány tud azonosulni.

Inkább ez (volt) a felkapott (egy szűk rétegnél), hogy „jaj, már 16-20 éves vagyok, az Szjg annyira ciki”, aha, erre fel ugyanúgy nem vesz csúcsminőségű szépirodalmat a kezébe később sem...

Ez kb. olyan, mint amikor a rendkívül tehetségtelen (mind íróként, mind irodalomtörténészként egy vicc, nem több – és még mennyi hozzá hasonló van a magyar egyetemeken...) Schein Gábor állandóan nekimegy Szabó Magdának (most attól tekintsünk el, hogy LL-t és Szabót minőség terén világok választják el), és ócsárolja, ócsárolja rendületlenül. Pedig felfoghatná, hogy pl. az Abigél célközönsége a 10-11 évesek, vagy azt, hogy a Katalin utca az egyik legjobb magyar regény, és nem lektűr (Sz. M. írt rengeteg nagyon gyenge könyvet, az igaz, de a kiemelkedőt el kell ismerni),

vagy amikor a szintén rendkívül tehetségtelen Térey 11 évvel ezelőtt pocskondiázta-becsmérelte Nemes Nagy Ágnest, holott Babits halálától számítva NNÁ tekinthető az egyetlen magyar költőnek, aki világszínvonalon alkotott (az esszék terén is). Rajta kívül talán még kettőt-hármat lehet jó költőnek minősíteni, de az elmúlt 35-40 évből senkit.

A jó mese pedig jó mese 4-14-24-34-44-54-64-74-84-94 évesen is.

"viszonylag jól megirt ifjúsági sztorik amikkel sok magyar fiatal lány tud azonosulni."

Nem jók. Azért nem jók, mert nem adnak semmi maradandó értéket. Az irodalomban - igen, a szórakoztató irodalomban is - fontos ez. Mint már írták előttem, egy mese (vagy ifjúsági regény) akkor is jó, ha elvileg kinőttél belőle, tehát nem korfüggő. Leiner Laura írásainál szembetűnő, hogy sok olvasója elég hamar kinő belőle, és utólag már "látja a hibáit". Akik nem, azok vagy nagyon elnézőek, vagy alapvetően lektűrt olvasnak. (Persze kivétel is biztosan van.) Az igénytelen könyvek is kellenek persze (van akinek), szórakozásra pl. De akkor kezeljük a helyükön őket, és ne csináljunk belőlük azt, amik nem. LL ponyvát ír. Tizenöt éve is azt írt, és 20+ könyv, 10+ év után sem fejlődött kb. semmit.

8 éve voltam 8.-os, mikor nálunk is berobbant. Kb 20 oldalig bírtam, utánna éreztem, hogy halnak az agysejtjeim.

Mondjuk annyit köszönhetek neki, hogy miatta ismerkedtem meg az e-book-okkal, így találtam olyan olvasnivalót, ami tetszik.

A tinik körében még most is kb annyira népszerű, mint akkor volt. Ez nem változott. Aki szereti a gyerekes slice of life-ot (amire egypár sorozat is épít) annak jó.

Amúgy én is nem egyszer találkoztam azzal, hogy aki akkor olvasta 14-15 évesen, az a 18-hoz közelítve vagy azon felül már nem olvasná.

Annyival kiegészíteném, hogy szerintem azért van csak abban a bizonyos korosztályban meg a varázsa, mert a fő "sztori" csak a gimi..

Volt olyan osztálytársam, aki azt mondta, hogy azért olvassa, mert "jövőre gimisek leszünk"

S ahogy már az olvasók is végeznek a gimivel, már semmi emlékezeteset vagy plusz dolgot nem látnak benne. Nincs meg az újdonság, az ismeretlen varázsa, mert azon túl vannak, amikor a gimi egy nagy dolog volt. Egy átlagos gimis életen kívül meg semmit nem ad.