Hogyan értelmezhető a János Vitéz a hétköznapokban,ha eltekintünk az azt tartalmazó mesei elemektől?

Ez egy prózai novella

Ha nem mesehős lenne, hanem hétköznapi ember, akkor abszolút negatívan ítélném meg. Munkaidőben szexelt a barátnőjével, anyagi kárt okozott a munkaadójának, nem vállalta a felelősséget, elmenekült, a barátnőjét is cserben hagyta, nem törődve, hogy mi lesz, ha teherbe esik, meg milyen erkölcsi megítélés alá esik azáltal, hogy a patakparton szexelt. Bezzeg a lány mostohaanyját le tudta ugatni és megfenyegetni, mikor tök jogosan felelősségre vonta a lányt. Majd sunyin rágyújtotta egy csapat emberre a házat, akikkel elhitette, hogy cimborák. Jó, hogy rablók voltak, de ez akkor is minimum önbíráskodás. Oké, hogy nem vitte el a rablók kincseit, de hiába magyarázta lelkiismereti okokkal, mégiscsak az van, hogy baromi nehezen tudta volna megmagyarázni, hogy honnan van a pénz. Aztán katonaként kegyetlenkedett, egy menekülő embert kettévágott. Lemészárolt egy csomó fegyvertelen öregasszony (boszorkányok) meg ugye az állatokat (medvék, sárkány). Kegyetlen, agresszív, sunyi, felelőtlen, állatkínzó alak. Hab a tortán, hogy kizárólag azért jutott magas pozícióba (Tündérország királya), mert jóképű volt. Iluska meg hozzáment, miután elhagyta őt a bajban, és emiatt meg is halt (Iluska), csak aztán feltámadt. Én minimum tökön rúgtam volna a helyében.

A mesei körítés nélkül Kukorica Jancsi (avagy János vitéz) egy üresfejű, muszklis szépfiú, aki nem azért éri el bármelyik célját, mert vannak belső értékei, amiket fel tud használni, hanem csak sokszor szerencséje van, vagy erővel megy fejjel a problémának.