Mit gondoltok róla erről a regényidézetről?

A szobánkban járkáltam és néztem ahogy a faágak az ablakhoz csapódnak.Nem

tudtam aludni.A dörgő menny hangjai nagyon megrémisztettek.A közeli mezőn

csapott le egy jókora villám.Nem szabadott volna félnem.CSipkedtem magam hogy

-Nyugi,nyugi elmúltál 13. - De ez sem segített túl sokat.Egy pillanatra megszédültem

és kapaszkodás képpen megfogtam a székem, ami persze fel is borult.Erre Wendy is

felébredt.

-Miíért hangoskodsz? Holnap lesz az évvégi felmérő ki kell pihennem magam-mondta

félálomban.

-Várj Wendy még ne aludj.Rosszul érzem magam-ami persze nem volt igaz, csak ürügy-

ként hoztam fel.-Kérlek még besszélgessünk.

-Na jó. De nem sokáig.-Túrt bele selymes barna halyába.

-Nagyon rosszat álmodtam-kezdem-és mikor felébredtem má..

-Vihar volt ugye?-Vágott a szavamba Wendy.

-Nos igen-felelem kicsit zavartan-ezt honnan tudod?

-Nagyon hangos voltál-kezdett nevetni-Nyugi,nyugi...mindent hallottam.A nagy Berni

fél egykis vihartól.

Ebben a pillanatban elment az áram.Nagyon megilyedtünk és átkaroltuk egymást.

Anya tűnt fel a félhomályban.Barna halyában visszatükröződött egy villám.

Ebben a pillanatban rémisztővé vált az arca ami az elöbb még megnyugtatott minket.

Egy szót sem szólt és lassan kihátrált a szobából és a nappaliba toppant. Hátrafordult

mégegyszer hogy ránknézzen, de mi már nem vele voltunk elfoglalva. Sokkal inkább

azzal a villámmal ami az imént csapott le a közeli tanyán...