Mi a véleményetek a könyvem alaptörténetérről? Elolvasnátok?

Nem romantikus tinikönyvet szeretnék Írni, hanem amolyan "klasszikus meseregényt", hátha van még rá igény :)

A főszereplő egy 12 éves lány, aki épp a történet elején költözik el örökbefogadó családjához. Azontúl, hogy néha különös dolgokat és lényeket lát (ez számára teljesen természetes, de igazából nincs telezsúfolva mindenféle fantasy lénnyel a sztori), abszolút átlagosnak nevezhető. Valahogy azonban átkeveredik egy másik világba, ahol találkozik a "Királynővel" és a "Királlyal", akik a Föld "védelmezői"... tulajdonképpen nem derül ki róluk, hogy kicsodák pontosan, de idővel rá lehet jönni, hogy mélyebb értelemben ők testesítik meg a felsőbb hatalmat, tehát afféle istenségek (nem, térítés és vallás sincs a könyvben ;) )

A főszereplőnket megbízzák azzal a feladattal, hogy keresse meg az elveszett lányukat, aki hajdan elszökött az emberek közé, de elfelejtette, hogy ki ő és emberként született újjá... nos, a könyv épp erről a keresésről szól. Csatlakozik hozzá egy fiú a másik világból (nincs semmi szerelem) és a legjobb barátnője, aki még az intézetben él. Akadnak segítőik, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a lány barátnője az eltűnt hercegnő, mígnem a végére kiderül, hogy épp maga a főszereplő az, csupán nem emlékszik az "előző életére" - és nem tud hazajutni. A vége titok ;)

Nos, első hallásra talán gyermeteg történetnek tűnik, de valójában tele van utalással, filozófiával és etikai kérdésekkel. Persze erről itt kár győzködni bárkit, inkább arra lennék kíváncsi, maga a történet érdekesnek tűnik-e?Csak őszintén :)