Hogy tetszik a könyvem eleje? (rövid részlet)

Ültem a vonaton, és bambultam. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam.

-A jegyét ha kérhetném!-nézett rám az ellenőr

-Persze, adom...Tessék-Nyomtam az orra alá sértődötten.

A jegyszedő most megfordult, és a velem szemközti ülésben ülő fiúhoz lépett. Észre sem vettem hogy megint itt van, meg is lepődtem amikor megláttam. pedig már hozzászokhattam volna.

Minden nap megjártam ezt a szakaszt a vonaton , mert a suliba így lehetett a leghamarabb eljutni. A srác pedig minden nap velem szemközt ült. De sohasem szólt semmi,csak nézett ki a fejéből. Még a nevét sem mondta soha.

-Fiatalúr a jegyét. Most!-Szólt a sráchoz bosszúsan az ellenőr. Ez is a mindennapi „rituálénak”számitott.A fiú mindig sokáig kereste a jegyet és figyelte mikor szakad el a cérna. Az ellenőr ideges volt, az én szótlan útitársam pedig csak azért is jó sokáig kereste a jegyet. A fiú széttárta a kezét, az ellenőr pedig megkérdezte a nevét.

-Poller József-Mondta, az ellenőr pedig felirta a nevét és a lakcimét. Tudtam hogy hazudott. Láttam. Ez nem az a fajta „hü de jó emberismerő vagyok” dolog, hanem tényleges látás. Aura-látás. Erről csak kevés embernek beszéltem és akik tudnak róla, azoknak is csak kis része hiszi el. Hogy ez miért van?Amit az ember nem lát, azt nehezen hiszi el.

A szerelvény zökkent egyet, ezzel felébresztve engem gondolataimból. Megint ott voltunk. Az egyetlen megállónál, a tóparton. Régen csodáltam a tavat, rajta a sok kacsával,és elegáns hattyúval, a tóba lógó füzfák ágaival. Könnyü volt szépnek látni. De körülbelül egy hónapja olyan esemény történt, ami miatt elborzadok tőle. A vonat mindig sokat időzik a megállónál, én pedig nem tudok túllépni az eseményen. Bocsi! Ezt -_-" Hülye vagyok