Ti unjátok már? Pedig én pont ilyenről szeretnék írni.
Már régebben megszületett a gondolat: könyvet írok. Akadt is ötletem azonnal...
A vámpírokról...
Tudom jól, hogy most mindenki arra gondol, hogy 'Alkonyat koppintás'.
De én teljesen máshogy állítom fel a vámpírokról szóló elméletet: minden vámpír írisze karmazsinvörös; mindig sötét ruhákban vannak; csak éjszaka/éjjel mozdulnak ki; ugyanakkor mégsem alszanak; nagyon ijesztőek; ha napfény éri őket, meggyulladnak; a szenteltvíztől és a fokhagymától is távol kell tartaniuk magukat; csak akkor mehetnek be egy házba, ha a tulajdonos behívja őket; stb.
Én az 'könyvemben' például csak emberi vérrel táplálkozó vámpírok vannak.
Vagy ti már nagyon unjátok ezt a vámpír-őrületet?
Én sem nagyon szeretem az Alkonyatot, csupán átlagos filmként tekintek rá. S, szemmel láthatóan rosszul ábrázolja a vámpírokat.
És most megint ki fogtok akadni, de ha úgy vesszük az enyém is szerelmes történet...
Tudom-tudom! De nem egy nyálköteg! Egyáltalán nem!
Ha pedig más szemszögből nézzük, akkor nem is szerelem - mivel (szerintem) a vámpíroknak nincsenek érzéseik -, hanem odaadás, kötődés.
Nem szexuális! Az első csók is csak a második kötet (mivel egy könyvsorozatra gondoltam) végén van.
Nos, meg úgy terveztem, hogy éppenséggel egy nő a főszereplő. Egy vámpír. Izland fagyosabb területein él fogadott bátyjával, és annak újszülött párjával. De el kell költözniük, hogy a bátyjának a párját meggyászolhassák, azt higgyék, meghalt. Oroszországba költöznek, ahol a főszereplő nő vámpír megismerkedik a halandó fiúval, aki egyedül él, mivel a szülei kiskorában elhagyták, nővére pedig egy hajókatasztrófában meghalt. De nagyon gyötrelemmel nehéz időszak után, mikorra már a vámpírnő és a halandófiú egymáséi lesz, váratlanul feltűnik a fiú bátyja, aki elvileg meghalt, de gyakorlatban pedig vámpír. Eljön két társával abból a célból, hogy a öccsét is vámpírrá változtassa. Azt akarja, hogy csatlakozzon hozzá és a szervezésben álló nagy vámpírsereghez, akik megakarják dönteni az alaszkai vámpír-nagykövetséget, és uralkodni akarnak a vámpírok felett.
De a főszereplő vámpírnő valamint fogadott bátyja és annak párja megmentik a halandó fiút, és megölik a nővérét egy hideg télen Szibéria fagyos területein történő kemény csata kimenetelében. Azonban a másik két 'társ' eltűnik, s egyelőre elsimulnak a dolgok...
Na milyen?
Tudom, hogy újabb vámpír-románc, de én inkább a veszélyre, a kockázatra akarok fókuszálni.
Ti elolvasnátok, megvennétek, ha meglátnátok egy könyvesbolt polcain? Ugyanis, ha nagyon jól sikerül, akkor kiadatnám...
És egy utolsó kérdés: E/1 vagy E/3-ban írjam? Melyiket ajánlanátok ehhez a történethez?
A vámpírsereg, meg a vámpír-nagykövetség része már sablonossá, és unalmassá teszi az egészet. Végigolvastam bár, de nem nyűgözött le. Kicsit ásd magad bele a balkáni-folklórba, ha valóban klasszikus vámpírokról akarsz írni. De most attól, hogy nem csillog a napon, meg fosik a fokhagymától, még nem lesz jobb az alkonyatnál.
A szereplőid nagyon sablonosak. Eleve szerintem egy karakternél az egyik legfontosabb kérdés: mi motiválja? Mármint oké, hogy ezt meg azt csinálják a vámpírok, de miért? Nem igazán tetszik ez az egész nekem. Ha nem is alkonyat, de végtelenül sablonos, egy könyvet nem olvasnék el ebből, nem hogy egy egész sorozatot...
Az Alkonyat íróját száműzni kellett volna egy oázisba a Szahara közepére, még mielőtt megírta az Alkonyatot. Egy olyan oázisba, ahol semmiféle, írásra alkalmas eszköz nincs.
Eredetileg semmi bajom nem volt a vámpírokkal, de azután, hogy már a csapból i vámpír folyik, finoman szólva is unom őket. Ezt a témát nem lehet úgy feldolgozni, hogy ne legyen elcsépelt. Ne írd meg, kár a szegény fákat ilyenért kivágni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!