Mit gondoltok a könyvemről?

Itt egy részlet belőle:

Bumm-bumm. Már megint kezdik, úgy érzem, nem tudják abba hagyni. Bumm-bumm. Pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött. Mintha csak tegnap történt volna, anya éppen pitét sütött, apa a kanapén olvasta a New York Times-t, aminek a főcím még mindig rémlik: „Amerikából flottákat indítottak Európába, vajon ez lesz a 3. világháború kezdete?” , Jacob a szobájában nézte a kedvenc műsorát, amikor egy óriási robbanás keltett hangzavart a környéken. Azóta sem változott sokat, csak már a szüleim nincsenek itt. Bumm-bumm. Meg kell keresnem Jacobot, biztos halálra rémülhetett. Felszaladok az emeletre és a nevén kezdem szólongatni. A szobájában találom. Arca fal fehér, vékony úja az előtte lévő TV képernyője felé mutat.

- El fognak vinni, Emmy?- kérdezte tőlem. Tanácstalanul felé fordultam és megpróbáltam megnyugtatni.

- Nem hagyom, hogy elvigyenek, soha se hagynám.

Mielőtt elmentek, a szüleink elmagyarázták a helyzetet, hogy nagy valószínűséggel be fogják sorozni a még csak 13 éves kisöcsémet. Már akkor tudtam mi lesz a teendőm, de most, hogy eljött az ideje megrémültem. Felkaptam az asztalon fekvő ollót és berohantam vele a mosdóba. Az ajtót magamra zártam, s elkezdtem levágni hosszúra növesztett fürtjeimet. Mire végeztem már én sem ismertem fel saját magamat. De időm sem volt gondolkozni azon, hogy most mi lesz, mert már csöngettek. Összesen két percem van addig, míg ránk nem törik az ajtót. Visszarohantam a hangosan zokogó öcsémhez és elmondtam neki mit kell tennie:

- Jacky, most nagyon erősnek kell lened. Én most elmegyek, s a távozásomtól számított fél órára te is elindulsz. Emlékszel még Annie-re? Ő fog várni, a Withewater Street és a Angel Road sarkán. Mostantól nála fogsz lakni. Ha szerencsések vagyunk, hamarosan újból találkozunk. Addig is vigyázz magadra!

Miután ezt elmondtam felkaptam az előre bekészített táskát, s átadtam magam a rám várakozó katonáknak. Akkor még nem tudtam, hogy most láttam utoljára szeretett kisöcsémet…