Mi a véleményetek erről?

Kiléptem a suli ajtaján.

Hazaindultam. Nem akartam mást, mint otthon lenni, megenni az ebédet, és pihenni egyet.

Közel laktam az iskolához, egy rövid séta után már láttam is a házunk világosbarna kerítését.

Mikor odaértem, láttam anyukám kék Opeljét, tehát Itthon volt. Elindultam a bejárati ajtó felé.

Ahogy odaértem, észrevettem, hogy az ajtó nyitva van. De nem kulccsal nyitották ki. Betörték.

Beljebb mentem. Az előszobában dulakodás nyomai látszódtak. A cipősszekrény felborult, a kabátok

a fogasról leestek a földre, és a kép anyuról és rólam törötten hevert a padlón. Megijedtem. Éreztem,

hogy itt valami szörnyű dolog történt, nem is olyan régen.Beljebb mentem. Amint a nappaliba értem,

megdermedtem. Egy élettelen test hevert a padlón, háttal fölfelé. A szőnyeg a test körül véres volt.

Megismertem a testet. Édesanyámé volt. Hirtelen hangot hallottam a konyhából, olyat, mint

amikor két fémtárgyat összeütnek. Lassan, halk léptekkel elindultam. A konyha nem volt messze a

nappalitól, az ajtaja ugyanabba az irányba nyílt, amerre a nappalié, köztük helyezketdett el a mosdó.

Mikor a mosdóhoz értem, újabb hangot hallottam, ezúttal megnyitották a csapot. Már csak hárm

lépésnyire voltam a konyhától. Végül ott álltam az ajtófélfa mellett, a falhoz simulva. Lassan

kidugtam a fejem, de csak annyira, hogy kicsit belássak.A csapnál, háttal nekem, egy fekete

bőrdzsekis alak állt. Valamit éppenlemosott.Elzárta a csapot, és megfordult. A kezében egy hatalmas

kést tartott, és azt nézegette. Nem vett észre. Visszahúzódtam, és lassan hátrálni kezdtem.

Hallottam, hogy ő is elindul. Megijedtem. Gyorsan beugrottam a mosdóba, de

a táskámmal levertem a fogkeféket, a poharakkal együtt. Tudtam, hogy elkövettem a végzetes hibát.

Kirontottam a mosdóból, és rohantam az utca felé. Csak ott volt esélyem. Ahogy kiértem, magam is

meglepődtem milyen gyorsan, rohanni kezdtem az iskolával ellentétes irányba. Magam mögött

hallottam a lépteket. Egy pillanatra hátranéztem, és láttam, ahogy a kés megcsillan a napfényben. Az

üldözőm nem volt sokkal mögöttem, de a távolság így is egyre csak csökkent. A házunk a város

szélén volt, közel az erdőhöz. Az erdő szélén ledobtam a táskám, hogy gyorsabban tudjak futni. Csak

tíz másodperccel később jutott eszembe, hogy benne volt a mobilom. Így már segítséget se tudtam

hívni. Megbotlottam egy fa gyökerében. Elestem. Tudtam, hogy itt a vég.

A hátamra fordultam. Üldözőm ott állt előttem. Az arcára néztem. Apám volt az, aki évek óta halott.

Feje fölé emelte a kést, és döfött. Mikor elérte a mellkasom, meghallottam az ébresztőórám hangját.

Reggel 6 : 30 volt. Anyukám hangját hallottam.

- Ideje felkelni, elkésel a suliból!