Lenne erre igény?

Sziasztok!

Köszönöm a válaszokat, de szerintem valamit félreértettek. Én nem feltétlenül drámára gondoltam, hanem inkább egy ironikus, szarkasztikus megközelítésére, amiben a szereplők kölcsönösen beszólogatnak egymásnak.

Valami ilyesmire:

– És ezt mikor készültél megosztani velem?

– Ma délelőtt, miután lehiggadtál. Viszont mielőtt beszélhettünk volna, felcsattantál, és elrohantál.

Joan felmordult.

– Gondolom, remekül szórakoztál, hogy többet tudsz, mint én.

– Nem. Remekül szórakoztam, miközben azt figyeltem, hogy egy sötét szobában a melledet fogdosod. Ez viszont csak idegesítő.

______________________

– Ez biztos – nevette a férfi. – Asszonyom, ha mégis úgy döntene, hogy eljön a férjétől, nálunk mindig van üresedés.

– Hölgyem – javította Joan. – Még csak az kellene, hogy a férjem legyen… Így legalább bármikor kidobhatom a lakásból jogi következmények nélkül.

– Összevesztünk reggel, azóta ilyen morcos. De egy kiadós kettyintés, és azt is elfelejti, min húzta fel magát. – A nőnek elakadt a lélegzete, mikor Mark ujjai bekúsztak a blúza mögé. – Hallania kellene, hogy sikoltozik… Amúgy egy kibírhatatlan hárpia, de az ágyban, ha rajta múlna, ő dugna meg.

_____________________

– Hát nem vagy túl jó véleménnyel rólam. – Mark kitöltötte az italt az asztalon lévő poharakba, majd visszatette a palackot a konyhapultra. – Amúgy meg mit akarsz? Amióta lefeküdtünk, egy nőt sem dugtam meg.

Joan olyan rosszallóan bámult a férfire, hogy attól egy másodpercre még Marknak is lehervadt a mosoly az arcáról.

– Komolyan idejössz dicsekedni, hogy két hétig cölibátust fogadtál?

Mark vállat vont.

– Nos, neked kellene felajánlani, de miért nem próbáljuk újra? Szerintem a második üveg bor után te is élveznéd, ha elcsábítanálak.

– Tegyünk úgy, mintha ezt nem hallottam volna.

A férfi vágott egy fintort, bár látszott rajta, csak megjátssza, hogy elkeseredik.

– Az erőszak viszont büntetendő, mi?