Hogyan írjak jól történetet?

A részletesség nem mindig jó...

A helyszínleírásnál főként nem. Szerintem ilyenkor elég annyit írni, hogy milyen bútorok vannak, ha van valami extrém dolog, a fal színe, a szoba felépítése (nagy ablak, valami benyílás, üveg tető, vagy akármi), egy illat, vagy ilyesmi, akkor azt említsd meg. De ha elkezded leírni azt, hogyha belépek a helyiségbe, akkor jobbra egy szék van, előtte egy asztal, az asztal mellett egy szekrény, az ablak előtt egy zöld csipkefüggöny... na ez egy regényben szerintem nem helytálló... egy konkrét helyiség leírásában természetesen nem írhatsz mást, mint ezt, de az olvasó hamar megunja a részletességet, és az egész monoton lesz.

Ami jó viszont, ha az embereket különleges dolgokkal, stílussal ruházod fel, habár ehhez egy saját írásstílus is kell, ez főleg egyes szám első személyben jó és tűnik fel.

Ami fontos, az Horatius arany középútja. Mert azért az sem jó, ha nem írsz semmi leírást, és az egész csak párbeszédekből áll. Rá kell érezni, ami sok gyakorlás és olvasás után menni fog.

Ha sok könyvet olvasol, érezni fogod a kellő mértéket mindenből. Na persze az sem mindegy, mit olvasol...

Amúgy hány éves vagy?

Nem értek egyet az első válaszolóval. Az ő példája pont egy rémes helyszínleírás volt. Ez a "ott egy szék, ott egy asztal" nagyon gyenge és kezdő stílus.

Sokkal igényesebben is belehet mutatni egy helyszínt úgy, hogy nem pár szóban rendezed le, hanem hosszabban, de mégis érdekfeszítően. Persze ehhez nem árt egy kis gyakorlat. Olvasgass, tanulj más szerzőktől is, az mindig segít.

Amúgy én inkább a részletességre szavazok és nem az egyszerűségre.

Pont azt írtam, hogy az a részlet "ott egy szék, ott egy asztal" nem helytálló. Fura vagy, vagy csak nem tudsz olvasni.

Egyébként nem mintha Rejtő annyira részletezett volna. Na ő például szerintem elég jól csinálta a dolgokat, mindenben mértékletesen és jó stílussal írt. Őt én is bátran ajánlom, kérdező! :)

Rajcziznél a pont. Aktív leírás, csak azt, aminek van értelme és szükséges. Lehet repedés a plafonos, ha a szereplő soha nem néz fel, nem érdekes. Lehet kockás hupilila a tapéta, ha a szereplő vak vagy nem érdekli. Sem a részletes, sem a minimalista leírás nem lesz jó, ha nem a karakterekhez igazodik.

Ugyanígy a karakter külseje: E/1.-ben mindig van egy tükör, hogy belenézhessen a szereplő. Ez ritka unalmas. Vagy a másik ilyen és ilyen hajszínű, szemszínű, bőrszínű, centi magas, ennyi kiló, ilyen ruházata van... Ez nem rendőrségi leírás, nem eltűnt személyeket keresünk. Ha azt írod le, ami a nézőpontkarakter szemszögéből fontos, és mellette tartalommal, érzelmekkel is megtöltöd, mindjért megvan mind a leírás, mind az érzelmek, mind a két karakter közti viszony vázlata. Pl. van egy szoba, neked van egy Emily nevű középkorú női karaktered. Egyelőre csak a szobát és az ott tartózkodókat írtad le. Belép egy fiatal férfi: hogyan ábrázolnád, ki ő, hogy közben képet adj a külsejéről is? Legegyszerűbb a nézőpontkarakter (Emily) szemszögén keresztül. Őt már "ismerjük" (vagy legalábbis őt fogja az olvasó a legjobban megismerni a következő oldalakon). Tehát leírhatod, hogy pl. Emily örült, hogy látja, de "nem tudta megállni, hogy ne nézzen végig rajta", mert mondjuk "hiába volt kifogástalanul elegáns, valami nem stimmelt". Itt leírhatod, mi a gond az "összhanggal", pl. a nyakkendője félrecsúszott, a zakója a könyökénél meggyűrődött és az egyik mandzsettája hiányzik. A haj-szemszín annyira itt nem lényeges (de lehet zilált a frizurája, akkor leírható). Ebből az olvasó máris tudja, hogy: Emily ismeri a szereplőt (méghozzá behatóan), a karakter elegáns, valószínűleg sokat ad a külsejére, tehét valami nagy dolog történt, hogy ilyen slendrián. Ez máris felkelti az érdeklődést. Ezek után leírhatod, hogy Emily közelebb megy és rúzsfoltokat vesz észre az ingnyaknál. Hogy mik a karakter következő reakciói erre (jelenetet rendez, örül, úgy tesz, mintha semmit sem vett volna észre) megmutatja, milyen a viszonyuk (ha jelenetet rendez, pl. lehet a felesége, ha nem tesz semmit, akkor is, de akkor tudja, hogy rég csalja a férfi).

Ha bizonytalan vagy a leírásokkal, próbálj ilyen szituációkat kitalálni. Van egy karaktered, aki belép valahová (leírás a helyről) és ott találkozik emberekkel (leírás az emberekről). Próbáld aktívan bemutatni a helyszínt és a szereplőket, a köztük lévő viszont, sőt, a helyhez való viszonyukat is! Egyrészt jó írástechnikai játék. (Ha több emberrel csinálod, egészen szórakoztató tud lenni.) Másrészt gyakorolsz. Harmadrészt a fent vázolt unalmas szituáció is mocskosul jó kezdőjelent lehet egy klasszikus krimihez, romantikus műhöz vagy akár feminista drámához. Ennél te biztosan jobbakat is kitalálsz, aztán azokat később be is építheted újabb művekbe.