Tudnátok írni A Beavatott-ból idézeteket?

"… – Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. A mamám szerint az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban."

"– A mi agyunk azonban sokféle irányban gondolkodik. Nem vagyunk képesek egyetlen gondolkodásmódra leszűkíteni a működését, és ez félelmet kelt a vezetőinkben. Azt jelenti ugyanis, hogy bennünket nem lehet irányítani. Ez pedig azt, hogy akármit is tesznek, mi mindig is gondot jelentünk majd számunkra.

Úgy érzem, mintha valaki friss levegőt fújt volna a tüdőmbe. Nem vagyok Önfeláldozó. És Bátor sem.

Elfajzott vagyok.

Akit nem lehet irányítani."

"Hiszünk a hétköznapi bátor tettekben és a bátorságban, amely arra készteti az embereket, hogy álljanak ki egymás mellett."

"– Ez borzasztó – mondja Will, komolyságot színlelve. – Ez az én barátnőm. Kemény, mint egy vattacsomó.

– Ó, fogd már be!"

"Van, hogy az embernek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés."

"Az emberi értelem képes megbocsátani bármi rosszat. Éppen ezért olyan fontos, hogy ne hagyatkozzunk rá."

"– Aludj! – mondja. – Majd én elűzöm a rossz álmokat, ha eljönnek hozzád.

– Mivel? – kérdezem.

– A puszta kezemmel, természetesen."

"Tobias megérinti az arcomat, és bár egy zsúfolt helyiségben vagyunk, a körülöttünk lévők nevetgélnek és beszélgetnek, lassan megcsókol.

– Nahát, Tobias! – mondja a tőlem balra lévő férfi. – Téged nem Szerencsétlennek neveltek? Azt hittem, hogy a tifélétek… legfeljebb egymás kezét cirógatja, vagy valami ilyesmi.

– És hogy magyarázod meg a sok Önfeláldozó-gyermek létezését? – kérdi Tobias, a szemöldökét felvonva.

– A puszta akaraterő hívta életre őket – szól közbe az asszony, aki a szék karfáján ül. – Ezt sem tudtad, Tobias?

– Nem, nem tudtam róla. – Tobias vigyorog. – Elnézést kérek a tudatlanságomért."

"Olvastam egyszer valahol, hogy a sírásra nincsen tudományos magyarázat. A könnyek csak is a szem nedvesítésére szolgálnak. Nincs tulajdonképpeni oka, hogy a könnymirigyek egy érzelem utasítását követve túltermelődjenek. Szerintem azért sírunk, hogy felszabadítsuk a bennünk lakozó állatot – anélkül, hogy elveszítenénk emberi mivoltunkat. Mert igenis él bennem egy vadállat amely vicsorog, és morog, és a szabadságra törekszik – Tobias felé és mindenek előtt az élet felé. És hiába is próbálom képtelen vagyok megölni ezt a lényt.

Úgyhogy ehelyett belezokogok a tenyerembe."

"Caleb a homlokát ráncolva néz.

– Egyébként hány éves is vagy?

– Tizennyolc.

– És nem gondolod, hogy túl idős vagy az én kishúgomhoz?

Tobias felnevet.

– Ő se nem a tiéd, se nem kicsi."

"-Megesik – mondja Tobias, karját a vállamra csúsztatva –, hogy az ember egyszerűen boldog akar lenni, még akkor is, ha az érzés nem valódi."

Ez lehet hogy nem idézet , de a kedvanc részem .

- Szó, mi szó, nem vagy valami kedves - jegyzem meg mosolyogva.

- És ezt épp te mondod.

- Naaaa, én tudok kedves lenni, ha akarok.

- Hmm.- Akkor mondj egy bókot!

- Veszettül jóképű vagy.

-Úgy tűnik mégsem vagy olyan bátor mint gondoltad

-igy van nem az vagyok hanem elfajzott