SZJG. Ti, hogy képzelitek el Cortez és Reni első közös éjszakáját?

ezt nem én irtam csak találtam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__4806057-s..

Ez egy rövid 18+as Reni és Cortez szösszenet! Remélem tetszeni fog! :)

"...Lassan végigsimítottam ágyékán, amitől nem csak az ő lélegzete vált sűrűvé és egyben akadozóvá, majd kissé remegő ujjaimat beakasztottam alsónadrágja gumírozót szélébe. – Reni?! – meredt rám, tágra nyílt szemekkel.

– Bízz bennem! Enged el magad – kértem, hangom alig volt több suttogásnál. Egyik tenyerem mellkasára helyeztem és finoman visszanyomtam az ágyra. Ellenkezni próbált, mikor valószínűleg tudatosult benne, hogy mire készülök, de nem hagytam.

– Reni!? – zihálta. Furcsa érzés fogott el, de egyben jó, felemelő is volt. Zavaromnak kellett még pár perc, de végül elinalt, csak az izgatottság maradt. A mellkasomat elégedett melegség öntötte el, ahogy láttam, éreztem Cortez mennyire kíván engem. És én ma este boldoggá akartam őt tenni. – Reni!? Re… – kiáltotta nevem, majd elhalt hangja, amikor ujjaim után szám is férfiasságához ért.

Mindkettőnknek újszerű volt ez az érzés. Fogalmam sem volt róla, honnan tudtam mit, hogyan tegyek, hogy minél nagyobb örömet szerezzek neki. Az ösztöneim vezéreltek, és úgy tűnt, nagyon is jó úton. Először félénk lassúsággal és óvatossággal „kényeztettem” őt, akinek kezei alatt reccsenve szakadt a lepedő. Hallottam, ahogy egy-egy mozdulatommal elégedett sóhajokat csaltam ajkaira. Élvezettel átitatott nyögések és morgások (!) boldog hangja töltöttem meg percek alatt a szobát(csak remélni mertem ,hogy a nagyszülei nincsenek ébren), amiktől felbátorodva egyre merészebbek lettek mozdulataim. Ugyanakkor kínzó lassúsággal folytattam tovább csípője fölé hajolva kényeztetését.

Éreztem, Cortez igyekszik nem mozgatni a csípőjét, mi több még a légzését is igyekezte egyenletessé tenni, de az önkéntelen vonaglásokkal még ő sem tudott mit kezdeni. Először talán kissé kellemetlen, mindenesetre furcsa érzés volt őt ilyen módon érinteni és „szeretni”, de ahogy zavarom, ez is hamar elmúlt. Minden könnyebb volt, ha arra gondoltam, hogy mekkora örömet szerethetek ezzel Corteznek, és én épp ezt akartam.

Az arcom lángokban égett, de ezt csak akkor vettem észre, mikor is Cortez félresöpörte az arcomba hulló tincseket, hogy láthasson.Kézfejével végigsimított felforrósodott arcélemen, ajkán mosoly játszott. Amolyan elégedett, köszönetet sugárzó. Ez még nagyobb erőt adott ahhoz, hogy merészebben folytassam „kínzását”, amit a kezdetleges tiltakozással ellentétben most már ő is igencsak akart.

Nem figyeltem meddig „kényeztettem”, sem azt, hogy mikor tette tönre a saját lepedőjét, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy el akar tolni magától. Mire ráeszméltem, mit akar, felhagyott vele. Egész testében megfeszült, hasizmát összeszorította. Aztán még egy utolsó sóhaj…

Tudtam, mi fog következni, így nem ért váratlanul. Kissé kesernyés íz öntötte el a számat. Felnéztem Cortezre. Gyönyörtől ködös tekintete a távolba révedt. Mikor percekkel később „visszatért”, mosolygó mélykék szemeit rám szegezte, és én abban a percben értettem meg csak igazán, hogy miért is olyan boldog attól, ha örömet szerezhet nekem.

-Reni-szólított meg még mindíg lihegve.

-Igen?-néztem fel rá.

-Most én jövök-vigyorodott el csillogó szemmel.

Ilyedten néztem ahogyan szétnyitja lábaimat és összerezzentem ahogyan megéreztem kutakodó nyelvét magamban."