13 éves vagyok, és elkezdtem egy könyvet írni. Mondanátok véleményt? (ez csak az 1. fejezet)

Ezt nem igazán lehet fejezetnek nevezni, inkább egy kis semmitmondó részlet. Amúgy nem könyvet írsz, hanem regényt, csak akkor lesz belőle könyv, ha esetleg kiadják...

Nem akartalak megbántani, még meglehetősen fiatal vagy és úgy tűnik, hogy korábban nem nagyon írtál, szóval simán fejlődni fogsz.

Ha írsz ne rakj be olyat, hogy "stb", ha valamit elkezdesz kifejteni ne zárd le annyival, hogy "mindegy.Legyenek benne leírások, tartalmas párbeszédek, felesleges ennyi mindent zárójelbe tenni.

Egyet értek az elsővel.

Az első mondat számomra túlságosan sok információt tartalmaz a tagolásnak és a fogalmazásnak köszönhetően. Nincs benne "színezék".

Szóval:

Az egész úgy kezdődött, hogy megtetszett egy gimnázium Szombathelyen. Sok jót hallottam róla azelőtt. Mind a barátaim, mind az osztálytársaim, sőt még a tanáraim is azt állították, hogy az egyik legjobb iskola. Utólag visszagondolva, lehet hogy a közelben is lett volna egy suli, de Én mégis ezt választottam. Természetesen, a szüleim nem díjazták az ötletet, hiszen ők is tisztában voltak vele, hogy ez a gimi nem a közelben van. Jól tudták, ha oda iratkozom, akkor kollégiumba kell költöznöm, és ez aggodalommal töltötte el őket. Még szerencse, hogy olyan meggyőző érvek voltak a kezemben, mint például: "midig is jó tanuló voltam", vagy "soha nem volt velem semmi probléma". Ezek után sem aggódtak kevésbé, de végül is elengedtek.

Olyat sem szabad írni, hogy "egyébként egész helyes". Egy könyvben körbe kell írni az embereket, hogy aki olvassa, az eltudja képzelni, hogy mégis mi olyan vonzó benne. Akit nem jellemzel, az egy jelentéktelen valaki lesz.

Lehet olyan dolgokat is belevinni egy regénybe, amitől életszerűbbnek tűnik a főszereplő.

Szerintem az írás jól tükrözi az életkorodat. Ennyi idősen még nem a minőség a lényeg, csak az, hogy írj, minél többet és minél sokfélébb témáról. Ha szeretnél később az írással foglalkozni, akkor sokat kell olvasnod is, és nem úgy, mint eddig, hanem "elemzően".

Figyeld meg, mitől jó vagy mitől rossz egy mondat vagy egy szöveg; a fentihez hasonló regénykezdő mondatok megírása előtt pl. nézz meg 10-15 ifjúsági regényt, hogy lásd, profi írók hogyan szokták elkezdeni a történetet. Figyeld meg, melyek azok a trükkök, amelyekkel fel lehet kelteni az olvasó figyelmét, és azt is, hogyan lehet a figyelmet fenntartani.

Ebben segíthetnek írástechnikai szakkönyvek is, de ezeket ne mosd vedd elő: túl nehéznek tűnnek majd, és lehet, hogy elriasztanak az írástól. Ha pár év múlva még mindig komolyan gondolod a dolgot, akkor javaslom a Kezdő írók kézikönyvét, hasznos gondolatok és feladatok vannak benne. Sok sikert!

Eszti lesz nyilván Reni, de Márkot ne Corteznek szánd, mivel túl hirtelen és erőltetetten kerülne így a történetbe, inkább Dave legyen.

A párbeszédeknél pedig gondold végig, hogy venné ki magát, ha egy osztálytársad úgy beszélne hozzád.

8-asnak igaza van. Én biztos (te írod, te könyved, ez csak vélemény) úgy csinálnám hogy egy ideig "húznám az olvasót azzal, hogy elhitetem vele, Márk az igazi Cortez. De tényleg ennyire egyszerű és kiszámítható lenne minden? Közben lenne egy mellékszál, amikor megismerkedik egy másik sráccal, róla nem sok szót ejtenék, de lennének bizonyos utalások arra hogy tetszik Esztinek. a könyv egyharmadánál aztán felpörgetném kissé az eseményeket, hogy a másik sráccal közelebb kerüljenek egymáshoz... Mivel Márk függőben lenne eddig, ki kéne találni neki is egy sztorit... inkább úgy döntenek haverok lesznek... Esztinek Márk csak fellángolás volt, igazából neki az a másik gyerek kell.. Márk meleg(ez kissé kegyetlen véglet lenne talán..) vagy nem tudom. De semmiképp nem tenném Márkot "Rómeónak, avagy Corteznek". Annyi ilyen könyv van. Kiszámítható, unalmas.

Mert így arra asszociálok Márk és Eszti lassan összeismerkednek, elkezdenek járni, hatalmas veszekedés lesz köztük, esetleg még szakítanak is, persze aztán a végén rájönnek hoy nem bírnak egymás nélkül élni.

Remélem tudtam valamennyire segíteni.