Hogy tudnám "átugrani" a kevésbé lényeges, de hosszú részeket? (könyvírás)
Párhuzamosan több könyvet is írok, de mindegyikben folyamatosan megakadok, mindig egy-egy bizonyos pontnál. Ezek a pontok mindig azok, amikor egy lényegesebb eseményt kell felvezetnem, de az odavezető út lassú, unalmas, és nem is különösebben lényeges. De úgy érzem, hiba lenne átugrani.
Konkrét példát mondva, itt a karakterem, aki épp, hogy csak kimerészkedett a "terepre", és gyakorolni kezdett egy mesternél (fantasyt írok). Körülbelül 1-2 év kell elteljen ahhoz, hogy visszamehessen a városába, ahol aktívan zajlanának már a dolgok. De ez az egy-két év hosszú idő, mégsem történik benne semmi különös, egy-két kisebb részlet kivételével. Megvan a pont, ahonnan elindulnék, a pont, ahova érkeznék, és a két pont között az edzéssel eltöltött idő, közte egy-két újabb ponttal, avagy a fontosabb eseményekkel. A problémám: Nem tudom, mivel töltsem ki a pontok közötti űrt úgy, hogy az ne tűnjön túl kapkodósnak, összevágottnak, ugyanakkor ne legyen az egész túl hosszú és vontatott sem, relatív hamar eljussak a következő, fontosabb részhez.
Mit tanácsoltok?
A karalterek bemutatása és mélyebb megismerése, néhány, a történetben fontos nyom felfedezése már tervben van. Ezen kívül mi szolgálhatna még "töltelékként"?
válasza:Szerintem vagy ugord át. A filmekben ez ugye úgy néz ki, hogy kiírják pl.: "2 évvel később".
Vagy csak tedd félre, és kezd el írni a lényegesebb részt, aztán majd később visszatérsz rá.
válasza:Erre jók a fejezetek. "És a fiú elindult mestere után az erdőbe."-fejezet vége.
És a kövezkező fejezet meg indul egy más helyszín leírásával, évszakváltással. Jön a főszereplő, leírod hogyan változott, esetleg töprenghet valamit az elmúlt két évről, aztán jöhet az akció.
Az ugrás nem zavaró, mert az olvasó a fejezet végén érzi, hogy itt lezárult valami.
Köszönöm szépen!
#1, a gond ezzel az, hogy ha csak úgy kihagyom az egészet, és odaírom, hogy két év múlva, elég összevágottnak tűnne. Engem mindig is frusztrált a történetekben, ha egyik pontról a másikra jutottunk, az adott karakter változott, de nem tudtuk meg, hogyan, és miért. Nem szeretném ezt elkövetni a saját történetemben. :)
#2 Köszönöm! Hallgatok rád. :)
Egy további kérdés, az említett fontos részeket illetően. Ha a különböző fejezetekbe több eseményt próbálok beletenni (amik között nem egy-két nap telt el), és ezért hagyom ki a köztük lévő, lényegtelen időt, nem fog túl összevágottnak tűnni? Jó pár dologra kéne fény derüljön, de, ha mindegyiknek külön fejezetet szánnék, sose érnék a dolog végére.
válasza:3
Ha én is válaszolhatok a kettes helyett: Ezt a csillagozással szokták megoldani. Pont nemrég olvastam egy Dick könyvet abban volt, hogy egy fejezetben több cselekmény is benne volt más-más helyszínen, más-más szereplőkkel.
Csillagokkal volt elválasztva a két rész egy fejezeten belül.
válasza: válasza:Ezer 'merényletet' követhetsz el ilyen esetben. :)
Például: szépen leírod a fejezet végén, hogy elutazott felkészülni... majd, a következő fejezet elején indíthatsz azzal, hogy leírsz, teljesen random néhány nagyon rövid, de érdekes képet erről az időszakról, akár csak érzéseket is, és a végén közlöd, hogy elmosolyodott, felidézve a hosszú, fáradságos, de szép éveket, és a város felé vette az irányt...
Vagy, ugyanezt, megteheted álommal is.
Ha azt választanád, hogy a következő fejezet elején kiírod, hogy 2 évvel később, akkor is adj egy kis ízelítőt belőle az olvasónak, hogy ne legyen hiányérzete!
válasza:Egyébként azt is megteheted, hogy röviden, gördülékenyen összefoglalod, hogy hogyan telt a két éve. Ekkor nincs szükség ugrásra.
Pl. ilyesmi:
A kis szoba, amit a mester a rendelkezésére bocsátott, nem volt tágas, de hamar megkedvelte, mert az ablak egy tóra nézett, ahol minden hajnalban látta a szarvasokat, ahogy inni járnak. Volt alkalma gyönyörködni bennük, mert a mester minden reggel napkelte előtt ébresztette. Először kemény munka volt, a favágástól a gyógynövénygyűjtésig, a ház javításáig mindent el kellett végeznie. De minden nap több órát töltöttek meditálással és régi tekercsek tanulmányozásával is. A mester megtanította az ősi nyelvre, amin a szellemek szólnak. Az év végére már egyedül készítette el az alapvető főzeteket, és a következő év tavaszán már egyedül is képes volt egyszerűbb varázslatok elvégzésére.
Többször indultak együtt titkos küldetésekre, melyeknek csak egy-egy részét végezhette ő, így a végső cél mindig homályban maradt. Megbízóik is gondosan ügyeltek, hogy etakarják arcukat a találkozásaik során. Mestere sohasem dícsérte, viszont a neki osztott feladatok egyre bonyolultabbak és kockázatosabbak lettek.
Mikor másodjára fordult őszbe a nyár, egy esős nap alkonyán a fiú fáradtan tért vissza egy közel egy hónapos útról. Hátán nehéz batyuba kötve hozta a tucatnyi alapanyagot, melyek begyűjtését a mester rábízta. A fiú a mesterének nyújtotta a zsákot, ám ő csak a fejét rázta. "Nekem nincs szükségem ezekre"-mondta. "Eljött a mestervizsgád ideje. Holnap el kell hoznod egy tojást a Fekete Sziklán levő sárkányfészekből. Csak a zsákban levő dolgokat használhatod."
Köszönöm!
Nagyon hasznos válaszokat kaptam, és azt hiszem, már tudom is, hogy fogom megírni.
Mindenkinek ment a zöld kéz! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!