Mi a véleményetek a Párválasztó sorozatról?

*nem az

Előző vagyok:D

Én is imádtam, de számomra nehéz volt a váltás a címszereplők esetében. Nehezen állt át az agyam rá. mondjuk kb becsuktam az egyiket és kezdtem a következőt.

A töltelék könyveket nem olvastam, arra valahogy nem vágyom.

Ugye az első három rész szól ugyan arról a vtöbbi már nem...én is csak ezeket olvastam

Nekem általában azt mondták hogy csöpögős/tocsogós, de szerintem jó. Talán egy kicsit sok benne a huza-vona, De nagyon tetszett! Érdekes...

A napokban olvastam az első kötetet.

Igazából nekem nagyon tetszett addig a pontig, míg el nem kezdődött ez a "mindkét fiút szeretem és akarom" gondolkodás. Továbbra is olvasom, jelenleg a második kötet elején tartok. Bár maga a könyv nekem nagyon tetszik, érdekes a gondolatmenete, de most igazából hogy melyik fiút választja... Mondjuk úgy, hogy jobban foglalkoztat az, hogy miért titkolják a múltat.

A főszereplő lány rendes. Az ex/nemex fiú szimpatikus, aki igazából tényleg csak a főszereplő lány érdekeit tartotta szem előtt. A herceg viszont... Számomra semmitmondó, döntésképtelen, akinek pénzen kívül egy szabad gondolata sincsen. A főszereplő lány helyében én otthagynám. Kellene a fenének a egy báb, ha van ott egy férfi, aki a legrosszabb helyzetben is a boldogságomat kívánja.

Én csak az első kötetét olvastam, az elég szörnyű volt. Az írónő a létező összes tini-disztópia klisét belesűrítette, méghozzá elég amatőr módon. Nulla egyediség, kiszámítható "fordulatok" (ez extrém bosszantó volt, az egész cselekmény abszolút erőltetettnek és sablonosnak hatott), üres és idegesítő karakterek.

A főszereplő lánytól különösen felment a vérnyomásom. Annak ellenére, hogy folyton hangoztatta, hogy milyen sok mindenen keresztülment eddig, extrém éretlen volt, úgy viselkedett, mint egy hisztis 13 éves. Ötszázszor a szánkba rágta, hogy ő annyira, de annyira segíteni akar a családjának, a hisztizéstől és a folyamatos különcködéstől azonban képtelen volt visszafogni magád. Egy idióta, mást nem lehet mondani rá.

A szerelmi háromszög szintén az agyamra ment. Nem hiszem el, hogy egy disztópikus világban komolyan azon kell drámázni, hogy a főhősnőnek nem lehet egyszerre 2 db pasija, hanem választani kell a kettő közül. Mert a kis szívügyeid biztos fontosabbak annál, mint hogy te és a családod életben maradjatok. Agyrém.

A könyv egy olcsó Éhezők viadala copy, pedig finoman szólva a Hunger Games sem épp egy mestermű.

Az É.V. 2/3 része is tömény giccsparádé volt, de legalább az a maradék 1/3 rész, ami valóban a túlélésről szólt, értékelhető kategóriába tartozott. Na, a Párválasztó írója úgy koppintotta le a az É.V.-t, hogy azt a 30% izgalmas részt kitörölte belőle, és további giccsparádéval helyettesítette. Ez a könyv gyakorlatilag a giccsparádé giccsparádéja. A disztopikus világ egyértelműen csak egy háttér-díszlet a szép ruhákhoz, az erőltetett románchoz, szerelmi háromszöghöz illetve konfliktusokhoz (az a C-betűvel kezdődő nevű lány, a gonosz riválisa a főszereplőnek és a kiszámítható csetepaték fő generálója szintén röhejesen szánalmas karakter volt).

Aki ezt imádja, nem olvasott még jó könyvet, jó disztópiát meg végképp nem.

(utolsó előtti vagyok) Sikerült kiolvasnom mind a három kötetet. Hát... Őszinte leszek, nem szeretném, hogy te is végig szenvedd az egészet.

Borzalmas. A szereplők végig unalmasak maradtak. A főszereplőt a legvégéig nem tudtam megszeretni. A hercegtől a legvégéig minden bajom volt. De tényleg. A két főszereplőt utáltam a legjobban.

Cselekmény nem igazán történt. Minden rendben boldogság -> Összevesznek -> Jönnek az Északiak vagy a Déliek -> Kibékülés. Ez körkörösen ismétlődik három köteten keresztül, de egyáltalán nem jutnak előrébb. Az utolsó kötet végén: ja, mégiscsak szeretlek. Gyakorlatilag ennyivel le van tudva, de igazából semmi lényegeset nem tudtunk meg.

Talán az írónő jobban járt volna, hogy egy sima, egyszerű romantikus regénynek állítja be és kihagyja az észak/dél dolgot. Az elvarratlan szálak tömkelegével találkozhatunk.