Tényleg baj, hogy könyv "fanatikus" vagyok?

Ma épp olvastam egy szuper könyvet, már a végén jártam, nem akartam letenni, ezért édesanyám többször is rámszólt, hogy mostmár fejezzem be. Egy "mindjárt" kijelentéssel mindig elintéztem, viszont egy idő után megelégelte és kijelentette, hogy "Ez beteges, egyáltalán nem normális, hogy ilyen fanatikus vagy." Bevallom, nagyon rosszul esett. Már előtte is összeszólalkoztunk a könyvek miatt, mert megjegyeztem, hogy "Nem értem, hogy lehet valaki így belebolondulva a ValóVilágba" (tudjátok, az a valóságshow, na a szüleim rajonganak érte) . Erre az volt a válasz, hogy "Te meg a könyvekbe vagy belebolondulva, az meg nem a valóság!" Hát itt elég cifra véleményt fogalmaztam meg anyámról a fejembem, de inkább sértetten elvonultam. Oké, ott én kezdtem, belátom, nem volt szép az ízlését kritizálni, de zavart, hogy a saját szüleim süllyednek olyan mélyre, hogy azt a szennyet tekintik a létező legjobb műsornak, de ebbe most nem megyek bele.

A másik, hogy akárhányszor elkezdek mesélni neki egy könyvről leint, hogy őt nem érdekli az "aktuális hülyeség,amit olvasok" . Azzal sincs semmi baj, ha nem érdekli egy könyv, de zavar, hogy szerinte ennyire szánalmas, hogy így töltöm a szabadidőm.

Az iskolában nagyon normálisak, mindig van aki kérdez a könyvről, van aki elolvassa a fülszöveget és megjegyzi, hogy érdekes, van aki viccelődik, hogy neki 30 oldal is sok, de ott soha nem néztek ki az olvasás miatt és nem is tettek ilyen csipkelődő megjegyzést, mint a saját anyám. És ez elszomorít, hogy a saját családom tart bolondnak, mert nem rajongok annyira a modern technikáért (például határozottan elutasítottam, amikor TV-t akartak szereltetni a szobámba)

El vagyok keseredve, mert félek, hogy tényleg én viszem túlzásba, mert minden nap olvasok, ha időm engedi. Szerintetek is vissza kellene vennem, vagy ez normális még?

Előre is köszönöm a válaszokat és bocsánat, ha hosszú lett és kicsit érzelgősnek tetszik.