Valaki mondana bővebb véleményt/kritikát az általam írt történetről?

-Gyors, összevissza történetvezetés. Egyik pillanatban egy öreget figyelünk, a másikban üldözünk (?) két lányt, a harmadikban jelentünk a nagyúrnak. Ha engem kérdezel az első két jelenet teljesen felesleges. Kezd a trónteremmel.

-Olvasd át, mindent teljesen értelmesen fogalmaztál-e meg. Néha elfelejted, hogy többesszámban ként ragozni az igét. Sok ilyen van még, valakinek a szarva nem a hajában van stb.

-Dolgozz a dialógusokon. A démon nagyúr nem hangzik se fenyegetően, se tiszteletparancsolóan, a hangvétele olyan, mint a franciatanáromnak szerda reggel

-Formázás: A dialógusokat NE rakd felsorolásba! Helyesen gondolatjellel jelöljük a párbeszédet. Ez nem csak hülyén néz ki, de ki is zökkenti az olvasót.

-Próbálj meg részletesebb leírásokat adni. Ne csak kinézet de viselkedés, testtartás, érzelmek az arcon, reakciók a párbeszédre. Ne csak mondjanak valamit, mondjanak és csináljanak valamit.

-Túl sok karakter és expozíció és prológusba. Nem kell máris minden rendet leírni, hogy milyen páncéljuk, milyen tagjaik vannak, a későbbi fejezetekből majd kiderül. A sok karakterrel összezavarod az olvasót. Ki az akit megfigyelnek? Ki az egyik démon? Volt ott egy másik? Mi történik?

Összességében van rajta mit javítani. De ne add fel! Nem lehet egyből tökéletes művet alkotni, gyakorolni kell. Már az, hogy megírtad és kritikát kértél egy lépés a fejlődés irányába :)

Az első és második fejezetet még nem olvastam el, de ha szeretnéd akkor azokról is írhatok véleményt.

Ne add fel! Az írás, a művészet nem megy egyről a kettőre. Tizenhatodszorra nem ment. Sebaj! Lépj tovább, tanulj a hibákból amiket mások megmutatnak és fejlődj!

Írd tovább a történetet, ne írj újra mindent tizenhatszor. Csak írd tovább, nézz tippeket az íráshoz, kísérletezz, gyakorolj és írj. Hidd el, fejlődni fogsz.

Írj rövidebb történeteket gyakorlásképpen. Olvass olyan íróktól akiktől nem szoktál (bővíti a látókörödet ;) ).

De ne add fel. Senki nem születik írónak. Mindenki tanulja. Te a tanulás elején állsz. Nem szégyen. El kell kezdeni valahol.

Nem tudom, mi volt az első két jelenetben, ami kihúztál, de nekem kicsit erős felütés ez a tróntermes. Egy ekkora kaliberű ellenfelet, mint Belzebub, nem mutatunk be rögtön az első fejezetben, mert sokkal ijesztőbb a főgonosszal való találkozás, ha lassan van felépítve. Jobb egy pozitív szereplővel indítani, mert az olvasó azzal fog azonosulni (erre Aena is jó lenne, ha tényleg úgy kezdődött, hogy üldözik, az a hibáitól megtisztítva visszakerülhetne), de még jobb lenne, ha eleve Sertoxszal indulna, mert ő elég átlagos srácnak tűnik, könnyű vele azonosulni.

Ha már átlagosnak tűnő srácról van szó: értem, hogy fantasy, de ha egy világot csak az különböztet meg a napjaink világától, hogy egzotikus nevek vannak benne, de amúgy ugyanúgy videojáték-rajongó öcsi, nyugdíjas nagyszülők, animét néző tini és démonokat sose látott szomszédok vannak benne, mint bárki átlagember életében, akkor inkább zavaró, hogy Japánt Yapyannak hívod, a Nintendót Tinendónak vagy minek, és olyan neve van a gimnáziumnak, mintha valami mágusképző lenne. Ha ez egy alternatív univerzum, annak hangsúlyosabbnak kellene lennie. Javasolnám, hogy kezdődjön úgy, mintha átlagemberekről lenne szó, tehát mondjuk mittudomén Jim Daemord megy haza a Nintendón játszó öccséhez egy átlag kertvárosi házba, és elég, ha Aena közli vele, hogy "az eredeti neved Sertox".

A csatajelenetek izgalmasak, de nekem kicsit furcsa, hogy az energiát csakrának hívják, ennek az ezoterikában elég más jelentése van (nem az energiát hívják így, hanem a testen lévő pontokat).

Formázást tényleg át kéne alakítani, ahogy a kettes írta. Bár a franciatanárától látatlanban is félek, ha hozzá képest a "démon nagyúr" megszólítás nem elég fenyegető :D (hogy elcsépelt, az igaz.)

Pár apró észrevétel még:

- démon szerintem nem mond olyat, hogy "bocsesz", valahogy nem elég méltóságteljes

- ha Isten is szerepel a történetben, akkor miért nem ő győzi le a többezer éves gyakorlattal rendelkező belzebubot, miért egy tini srácot kell a nulláról megtanítani varázsolni?

Szerintem pár kötőszót is ki lehetne húzni, feleslegesek.

Pl.:

"Belzebub mérgesen a trónszék karfájára csapott, majd felállt székéből, lesétált az emelvényről és közelebb ment szolgájához, aki még mindig nem egyenesedett ki. A démon rá sem mert nézni nagyurára, mert tudta mennyire ideges."

Érdekesebb lenne ha az első "majd"-ot kihúznád, a "mindig" helyett valami mást, pl.: "továbrra se"et, az "egyenesedett ki" helyett "egyenesedett fel"-et írnál. Esetleg az utolsó mondatban "mert" kicsit bántja a szemem, szebb lenne ":"-tal... :)

Tágíthatnád a szókincsed kicsit, és mint mondtam a kötőszavakat is használhatnád kevesebbszer. Mikor újraolvasod a sok "mert"-et és "hogy"-ot egy mondatban hagyd meg, a következőben használj pl.: ":"-ot, az az utániban pedig töröld ki és elég egy vessző (Nyilván ez függ szövegkörnyezettől is).

Csak a prológus elejét olvastam, de ezekre figyeltem fel, a történetet kevésbé tudom minősíteni, nem olvastam el hozzá eleget belőle.

Nem reménytelen, de ha odafigyelsz azokra, amiket írtam, akkor sokkal szebb lesz. :D