Kezdőoldal » Szórakozás » Könyvek » Kérhetnék kritikát?

Kérhetnék kritikát?

Figyelt kérdés

Leszögezném, hogy ifi "író vagyok". Kulturált válaszokat szeretnék kérni, építő kritikát.

Egy részlet a fantasy regényemből:

" - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas varázsló... - hangzott a jól ismert kezdés egy üres hordón ücsörögő férfi szájából, ki mesélés közben egy réz végű bottal néha megpitiszkálta a tüzet.

A rőzseláng körül ifjak ültek, néhányuk különféle ínyencséget hajszolt.

A gyermekek szeme rendíthetetlenűl a testes elfre meredt; nem tudni, hogy íriszeikben a kicsiny ragyogást az óidei történet, vagy csak egyszerűen a késői idő csalta elő.

- Ugyan, Belaeg... - a faház ajtajából egy megrovó hang szólt. A kunyhó belsejéből eredő fény a gúnyos férfi árnyékát a homokba vetítette; az illető jobb kezében egy fasvilla volt, melyre erősen támaszkodott, tüskéi a küszöbbe mélyedtek. Bal csuklója lefelé csüggedt, a korsó súllya lefelé húzta, melyből a folyadék barna, víztől repedezett csizmájára csepegett. - ... Te is nagyon jól tudod, hogy ő csak szürke varázsló volt.

- Így van, ugyanakkor igazán hatalmas volt. - Belaeg helyeslően megbiccentette fejét. Az alacsonyabb férfi tekintetét kereste a sötétben, szemöldökét erősen ráncolta, ezzel jelezve, hogy a beszélgetés nem helyénvaló.

- Ha oly' hatalmas lett volna, mint ahogy' azt te mondod... - a korsó kilendült kezéből, s a mesemondó lábáig görgött.

- Mabit, kérlek. - az ittas földművest egy búza szőke nő, alig halhatóan kérlelte, erős karjába csimpaszkodva, melyt most a komló párlata kevésbé tett megbízhatóvá.

-...most, nekünk, elfeknek nem itt kéne küzdenünk, a semmi közepén az életünkért.

A gyereksereglet nagyrésze ekkor, már saját viskójukban pihent, egyet kivéve: egy élénk kék hajú, hat év körüli kisfiú még mindig kíváncsian figyelte a jelenetet.

Igazán apró teremtés volt, feje Belaeg térdéig sem ért. Hosszú haja vékonyka derekát fonta át, rendezetlen hosszúsága miatt, néhány tincs a földet is súrolta. Rongyos ruhája nem nemességre utalt, de akvamarinként csillogó, értelmet sugárzó szemei egészen mást súgtak, egészen királyiak voltak, fenségesek."



2019. ápr. 27. 22:56
 1/8 anonim ***** válasza:
100%

Mielőtt leírom olvasóként a gondolataimat, leszögezem, hogy a szöveget én a regény elejének tekintem, mert erre utal a klasszikus mesei kezdés, és nem írtad le, hogy a részlet hol foglal helyet a regényben.


A részlet eleje hangulatos és leíró, de az expozíció túl sok lett, ahogy haladtál előre. Felesleges jelzők vannak benne, amiken érződik, hogy be akarod mutatni a karaktereket. Pl amikor leírod, hogy Belaeg az alacsonyabb férfire nézett, azt olyan természetességgel teszed, mintha az olvasó már tudná, hogy a földműves tömzsibb. Nem tudja, és ez kizökkenti az élményből, mert azt érzi, hogy itt kényszerből van ez a jelző. Vagy hogy a földműves karja erős.. ki hinné? Pláne azután, hogy beleállította a vasvillát a küszöbbe, ami kicsit random egy ittas embertől. Értenünk kéne azt is, hogy miért annyira lenézett dolog a szürke varázslóság, holott még a karakterek sem értenek egyet ebben, és nincs is kifejtve a párbeszédben. Az "élénk, kék hajú" kisfiú részletes bemutatása oké, mert van célja: megtudjuk, hogy ő lesz a főszereplő.


A logikai hibákra különösen figyelj, mert ha felmerül az olvasóban, hogy "ez most mi meg hogy", az rontja az élvezhetőséget rendesen. Példák: ínyencséget evett néhány gyerek a tábortűznél, néhány sorral lejjebb az derül ki, hogy az életükért küzdenek ezek a karakterek, ráadásul a semmi közepén, a sivatagban, amiről pedig azt lehet feltételezni , hogy vasvilla meg földműves aligha illenek a tájba. A megrovó hang nem gunyorosságot jelent. Ha egy csukló "lefelé csügg", az valamiféle sérülést jelent, miért van abban a kezében sör. "Így van, ugyanakkor..": egy közbevetés vagy ellenérv után nem biccenti meg az ember a fejét helyeslően. Ha előtte igen, nem kezdi el ráncolni a szemöldökét, hogy helyteleníti az egész beszélgetést. Nekem újraolvasva derült ki, hogy ez itt egy összeszólalkozás, ahol repülnek a sörrel teli korsók, de a párbeszéd ennek teljesen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Ez a "beszélgetés" egyébként nagyjából 20 másodperc volt, hova tűntek hirtelen a gyerekek? Tudnak az elfek teleportálni? Valami olyasmit írj bele legalább, hogy a két felnőtt közti feszültséget érzékelve a gyerekek rémülten hazaindultak.


A részlet eleje és a vége tetszett, de a köztes rész arról árulkodik, hogy nem ismered a szociális interakció dinamikáját. Továbbá túlságosan a személyes teredből vezeted le az eseményeket; a beszélgetés már említett hosszára gondolok. Lehet, hogy mire te leírtad ezeket a sorokat, a valóságban tényleg hazamentek volna a gyerekek pihenni, de az olvasó ezt nem tudja és nem is érdekli. Ő annyit tud, hogy gyerekek ülnek a tábortűz körül, négy mondat elhangzik a helyszínen, és a gyerekek máris köddé váltak. Javaslom a helyesírási hibák korrigálását is, de azokat nem emelem ki, mert triviálisak.

2019. ápr. 28. 01:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Nekem kicsit erőltetett ez a régies, mesés hangvétel, de kezdetnek nem rossz; ha sokat olvasol és gyakorolsz, ez idővel biztos letisztultabbá válik.


A hajszolt gondolom majszolt lett volna, csak elírtad.

A "késői idő" nekem értelmetlennek tűnik, esetleg kései óra?

*fasvilla = vasvilla?

A csüggedni (csüggedt) nem azt jelenti, amire használtad; esetleg csüggött, csüngött, lógott.

*súlya

*búzaszőke

*hallhatóan

*nagy része


A központozásba inkább már bele sem kötök.


Olvass több igazi klasszikust, és ne csak középszerű fantasyt. A wattpadtól mindenképpen óvnálak, ha komolyan gondolod az írást. Illetve oda is publikálhatsz, de ott ne olvass, mert az csak árt (én is számtalan agysejtemet hagytam már el wattpadon).


Feladatként még azt adnám, hogy a melléknév + főnév és a határozószó + ige kapcsolatok helyett keress karakteresebb főneveket és igéket, az hangulatosabbá, kellemesebbé teszi a szöveget.

Pl.:

- a "rendíthetetlenül" felesleges, mert a "meredt"-ben már benne van, hogy merően, mozdulatlanul néz.

- "a faház ajtajából egy megrovó hang szólt" = "szólt a megrovás a faház ajtajából"

- erősen támaszkodott = nehézkedett

- helyeslően megbiccentette fejét = bólintott

- rongyos ruhája nem nemességre utalt = rongyai szegénysorra utaltak (a "nem nemesség" nem üt valami nagyot, sok mindenki lehet nem nemes, de attól még kényelmes körülmények között élő személy)

- szemei (...) súgták: ez képzavar


Illetve kifejthetsz jobban részeket, hogy megelevenedjen a kép az olvasó szeme előtt: milyen ínyencségeket majszoltak a gyerekek, hogy néztek ki; mind elfek és szegényes öltözetűek voltak? Miből állt a kék hajú kisfiú rongyos ruházata? Az erdőben voltak, vagy egy faluban?


Ajánlom ezeket a blogokat:

[link]

[link]

2019. ápr. 28. 02:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm! Igyekszem javítani a hibáimon.

Ez a részlet az első fejezet lenne. A prológusban mutatnám be a varázslót, s a vita tárgyát,de ez még nem fogalmazódott meg teljesen bennem...

2019. ápr. 28. 14:46
 4/8 anonim ***** válasza:
Ez lenne egy fejezet? Ez egy fél oldal sűrűn szedve. Inkább bekezdés hosszúságú.
2019. ápr. 28. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:

Túl sok a körítés, a sallang, túl cirádás az egész. Legyen gyorsabb, lényegretörőbb, dinamikusabb.

Megfigyelésem szerint a fantasy műfaj kezd visszavonulni, több lenne a potenciális olvasód, ha a történelmi regényt/témát választanád.

2019. ápr. 28. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:

Köszönöm!

Egyenlőre nem volt időm vele foglalkozni - sajnos. A fejezetet Wattpadhoz igazítottam. Gondolkodtam történelmi témán is, de ahhoz még kell információt gyűjtenem.

Most csak inkább a tartalmát bővítettem, nem a minőségén javítottam.


- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas varázsló... - hangzott a jól ismert kezdés egy üres hordón ücsörögő férfi szájából, ki mesélés közben egy réz végű bottal néha megpitiszkálta a tüzet.

A rőzseláng körül a falu ifjai ültek, néhányuk különféle ínyencséget majszolt.

     A gyermekek szeme a testes elfre meredt. Nem tudni, hogy íriszeikben a kicsiny ragyogást az óidei történet, vagy csak egyszerűen a kései órák csalták elő.

- Ugyan, Belaeg... - szólt a megrovás a faház ajtajából. A kunyhó belsejéből eredő fény egy alacsonyabb férfi árnyékát a homokba vetítette; az illető egyik kezében egy vasvilla volt, melyre nehézkedett: fogai a küszöbbe mélyedtek. Másik kezét egy korsó húzta le, melyből a folyadék víztől repedezett csizmájára csepegett. - ... Te is nagyon jól tudod, hogy ő csak szürke varázsló volt.

- Így van, ugyanakkor igazán hatalmas is. - Belaeg helyeslően megbiccentette fejét a kedélyek hűtéséért, ám arca akarva-akaratlanul is mást mondott. Az alacsonyabb elf tekintetét kereste a sötétben, szemöldökét erősen ráncolta, azt súgta, hogy a beszélgetés nem helyénvaló, vagy legalábbis nem itt s most...

- Ha oly' hatalmas lett volna, mint ahogy' azt te mondod... - a korsó kilendült kezéből, s a mesemondó lábáig görgött, aki ült tovább, mintha misem történt volna.

- Mabit, kérlek. - az ittas földművest egy búzaszőke nő, alig hallhatóan kérlelte karjába csimpaszkodva, melyt most a komló párlata kevésbé tett megbízhatóvá. Mögülük a többi nő is kikukkantott: az édesanyák elkezdtek elszállingózni gyerekeikkel.

-...most, nekünk, elfeknek nem itt kéne küzdenünk, a semmi közepén az életünkért. Vagy nem igaz? - hadarta.

- Nem, ifjú Mabit. - Belaeg lassan felállt ülőhelyéről, a másik férfi elé sétált. - Ha Olórin nincs, most ez a kis darab föld, Grayvalley sem lenne a miénk. - tárta szét a karjait, mutatva mit köszönhetnek a szürke varázslónak.

Grayvalley szívében az elf falut őrzi. Egyik oldalán a végtelenbe nyúló szürke hegyek méltóságban állnak, melyek lábánál egy öreg bánya húzódik meg, Graysalt. A túlsó oldalon egy sötét vizű tenger védi rejtélyeivel.

A falut hol zöldellő sarjú rendek, hol aranyló búzatáblák ölelik körül. A mezők közt cikázva halad egy folyó, a Graver, mely tükrén megcsillan a nap fénye, s fölötte a piciny pixik játszotszanak. Ha összegyűlt egy nagyobb csoport, akár kisebb szellőt is képesek voltak szárnyaikkal kelteni.

Mabit a hírtelen mozdulattól hátra hőkölt - Mondd, te mindent tudó... - a megnevezés korából adódóan helyt is állhatna: Belaeg talán ezres éveit taposhatja, míg lehetséges, hogy Mabit háromnegyed ennyi sincs. Az elfeken az idő vas foga nehezen fog. -... mikor jártál te kint utoljára? Mikor találkoztál utoljára idegennel? Mikor? - a földműves hangja az utolsó szó környékén elcsuklott.

- Tudod Mabit, mikor utoljára idegenekkel találkoztam...

- Leégett egy falu. - a férfi közbe vágott, már hallotta a történetet - Na és? - a villát elengedve kérdőn kinyújtotta kezeit.

- Volt pár halottunk is.

- Az élet ilyen, az élők jönnek-mennek... - az elf a mondat végére minden szavát megbánta, de vissza már nem tudta szívni.

- Így van, Mabit, így van. - az idősebb elf társa tekintetét kereste, de ő erősen lesütötte szemeit s csizmáját kémlelte. Majd párat hátrébb lépett és hosszasan nézte a tűz táncát, ahogy' néha egy kisebb darab felcsap belőle az ég felé, pont' mint, az élők...

     A gyereksereglet nagy része ekkor, már szétszéledt, s saját viskójukban pihent, egyet kivéve: egy élénk kék hajú, hat év körüli kisfiú még mindig kíváncsian figyelte a jelenetet.

Igazán apró teremtés volt, feje Belaeg térdéig sem ért. Hosszú haja vékonyka derekát fonta át, rendezetlen hosszúsága miatt, néhány tincs a földet is súrolta.

Rongyai szegénysorra utaltak, talán, ha akvamarin szemei nem rikítanának már messziről is, ő is csak egy gyerek lenne a sok közül.

2019. ápr. 29. 16:31
 7/8 anonim válasza:
Nem tartom magam kritikusnak, de a leíró részletek hosszúra nyúltak. Egy fejezetben elmegy, de ha az egész regényt teli szeretnéd rakni ennyi expozícióval, lehet átesnél a ló túloldalára, és unalmassá válna a sztori
2019. ápr. 29. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim válasza:
100%

Tényleg fontos a logikai viszonyokra figyelni, és nem árt, ha visszajelzéseket kapsz/kérsz az olvasóidtól. :)


Szerintem egyébként nem volt túl sok a leírás. Gondolom ez ízlés dolga... Nekem még kell is ennyi.


Ahogyan már írták, olvass, amennyit csak tudsz. Láss minél több stílust, megoldást, és gyarapítsd a szókincsed.


Amúgy meg a legfontosabb, hogy élvezd az írást. Ezért nyugodtan meg lehet kövezni, de hiába tanul meg esztétikusan írni valaki, ha elmegy a kedve az egésztől közben, mert megfertőzi a maximalizmus. Én így jártam, és 2 évig nem írtam egy dekát se.


Még azt tudom javasolni, hogy amennyiben ezt a történetet szeretnéd a lehető legjobbra megírni, ne csakis ezen gyakorolj, mert lehet, hogy beleunsz idővel.


Gyakorolj más történetekkel is!

2019. máj. 8. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!