Mit tanácsoltok, mit tegyek, hogy ne zavarjon ilyen hülyeség? 18/L

A barátommal lassan egy éve vagyunk együtt. Neki mindig is voltak barátai, beleértve fiú lány , már nagyon sok éve összejár ugyanazokkal. Ő most 19 éves. Neki olyan barátai vannak akikkel eltud menni helyekre, eljár inni és csak kint lógnak a városban és elvannak, esetleg felmennek egymáshoz. Én nem lakok vele egy városban. Nekem soha nem voltak ilyen barátaim, nagyon barátaim se voltak , soha nem voltam részeg ( nem bírom a piát annyira, pedig próbálkoztam), ami zavar is, de tartok tőle. Mindig amikor ilyen sztorit hallok, hogy úgy berúgott meg felhív részegen, egyszerűen bánt, zavar, pedig nem is mond és nem is csinál semmit rosszat. Az is bánt, ha csak éjjel kint van a haverjával, vagy ha állandóan járkál velük ide - oda vagy hozzájuk. Tudom, hogy azért zavar, mert irigy vagyok és féltékeny, mert én ezeket nem élhetem át. Most sincs senki, akivel tudnék menni, valamiért nem tudok olyan emberre találni, akivel tényleg jól érezném magam nem pedig kényszernek, hogy vele vagyok. Minden alkalommal fáj, ha közöl velem ilyet és talán megérti talán nem, de nem segít benne, hogy nekem is legyenek ilyen élményeim. Volt róla szó, hogy majd elvisz magával és bemutat embereknek, barátainak, de ez is teljesen el lett felejtve. Ha meg mondom, hogy ez nem esik jól és zavarnak dolgok ( elég féltékeny is tudok lenni, de nem úgy, hogy nézegessem a dolgait vagy mindig számok kérjek rajta dolgokat és nem is hisztizek be, csak rettegek, hogy megcsal, de én is tudom, hogy ez butaság, okot se ad rá, csak közvetlenebb az emberekkel mint én és mindenkivel jó indulatú) akkor csak húzza a száját, hogy most ő mit tud ezzel csinálni, mit tud erre mondani. Mondja, hogy teljesen felesleges ez az egész ami a fejemben van, mert engem szeret és velem van, ők pedig mindig is a barátai voltak kisebb kora óta. Hiába, én nekem a fiú-lány barátság is nagyon fura és nem normális. Taszít egyszerűen, de örülnék ha nem zavarna és nekem is lenne egy fiú barátom, hogy megérthessem. Egy szóval nagyon magányosnak érzem ilyenkor magam, fáj és belerokkanok, hogy nap mint nap ezt érzem és már félek a következő naptól, hogy mit fogok hallani. Rettegek, hogy elmennek ezek az éveim és én nem "éltem", mert biztosan később fog ez visszaütni, amire nagyon nem vágyok.