Szerintetek ez már nyomulás?

Na szóval...Van egy fiú akivel két éve ismerkedtem meg egy táborban. Ez volt a második közös tábor, és furán kezdett viselkedni. Mindig velem akart lenni, a kezemet akarta fogni stb. Ez nekem nagyon furcsa volt, hiszen eddig senki se viselkedett velem így. De térjünk a lényegre! Egy idő után kezdett kicsit kellemetlen lenni a helyzet. Mondtam neki hogy hagyjon, pl.: Most nincs kedvem beszélgetni, vagy Légyszives most hagyj békén. De semmi. Aztán a barátnőm próbált minket összehozni, mert persze batátom, de nem jó barát inkább kedves ismerős, de semmiképpen sem szerelem. Mondtam a barátnőmnek hogy nem akarok barátot mert még nem állok készen rá és ezt világosan megmondtam neki is, demég jobban rám szállt és kezdem kicsit megutálni. Meghát kissé beképzelt a srác ígyhát önbizalma van ahhoz hogy „zaklasson”. Hogy rázzam le?