Lányok akiknek eddig nem volt senkijük, eddig miért nem volt?

nagyon zárkózott vagyok, alig pár embert nevezek a barátomnak és félek kezdeményezni, emiatt nyilván unalmasnak tűnök (vagy az is vagyok). általában vagy kínzó lassúsággal vagy túl gyorsan szeretek meg embereket, de egyik sem előnyös. előbbi esetben mire rájövök, mennyire kedvelek valakit, már késő és aztán rengeteget szenvedek miatta, az utóbbiak pedig olyan gyorsan eltűnnek, ahogy jönnek. akiknek meg én tetszem, azok általában a föld legnagyobb tuskói (de tényleg. nem hiszem, hogy válogatós lennék, ez az igazság. az egyik pl. arról beszélt a haverjaival a hátam mögött, hogy hogyan erőszakolna meg).

de egyébként nem akarok az a lány lenni, aki sír, hogy nincs senkije és közben ő maga hagy figyelmen kívül tucatnyi lehetőségek. próbálok nyitott szemmel járni és nem elsétálni azok mellett, akik még ha elsőre nem is annak tűnnek, valójában igazi csodák.

Nem igazan szoktam ismerkedni vagy ha esetleg megismerek valaki potencialis partnert idovel mindig kiabrandulok. Szerintem nincsenek nagy elvarasaim, nem vagyok annyira zarkozott eleg atlagos vagyok igazabol. Majd egyszer jon valaki aki tenyleg megfog es hatha en is ot :D

16/l

Sok lány a külsőségek alapján akar párt választani.

Na ők azok, akik rendszeresen kimaradnak és végül szinglik lesznek még 40 évesen is.