Egészségügyben dolgozók! Szoktak lenni olyan idős páciensetek akiknek nincs senkijük és egyedül halnak meg a kórházban magányosan? Mit gondoltok róluk?

De ő tehet. Ő döntötte el szeretne-e gyereket, ő nevelte fel a gyerekeit. Ő adta nekik az értékeket és a világlátást. Ha egy gyerek nem törődik az idős szüleivel az a szülő hibája is, mert ő nevelte fel ilyen embernek. Ha egy gyerek külföldön él az a szülő érdeme/hibája is. Ó és nem csak gyerekből áll az élet. Dédimamámnak volt egy barátnője akivel idős korukban együtt éltek, az egész családom nagyon szerette a nénit és mind a mai napi viszünk virágot a sírjára, pedig már vagy húsz éve, hogy meghalt.

Az, ha valaki teljesen elmagányosodik idős korára éppen olyan mértékben az ő hibája, mint a környezetéé.

Tudod, fiatal koromban én is hasonlóan gondoltam (tinikor és húszas évek). De minél idősebb vagyok, minél többet tapasztalok, annál több "kivételt" látok.

Egy pár évig dolgoztam olyan munkakörben, hogy rendszeres kapcsolatban voltam elég sok idős emberrel. Volt köztük gyerekes, akinek tényleg rossz természete volt. Nem is csodáltam, hogy a gyerekei nem törődnek vele, nem is látogatják, és eltartási szerződést kötött vadidegenekkel. Volt köztük gyermektelen, akinek jó természete volt, "csak" bekattant időnként, voltak furcsa dolgai, kórházban is kezelték egyszer. Nem tudom, ő döntött-e úgy, hogy nem akar gyereket, vagy egyszerűen nem lehetett neki. (Ha jól sejtem, te az egyik itteni orvostanhallgató vagy, szóval nagyon is tudnod kell, hogy sok nő hiába szeretne gyereket, nem lehet neki, ill. sokszor a férj egészségügyi problémája miatt nem jön össze a gyerek.)

Egyébként meg hadd döntse már el mindenki, hogy akar-e gyereket vagy sem.

Az idősek többségének persze voltak gyerekei - voltak "rendesek", akik viszonylag sűrűn látogatták a szülőt (többnyire nénit, mert ugye ők vannak többen), másokhoz ritkán mentek, és némelyiken nem is csodálkoztam. De közel sem vagyok biztos abban, hogy a látogatások gyakorisága egyenes összefüggést mutatott a szülő természetével, nevelésével. Tündéri, csupa szív öreg néni semmiképp nem csak annyit érdemelne, hogy hetente egyszer-kétszer rányitják az ajtót. Vagy amikor a lebetegedett idős szülők három gyereke közül csak egyben van annyi tisztesség, hogy ápolja őket, a másik kettőnek csak a pénz kellene, az örökség - ugyanazok a szülők nevelték mindhármat pedig.

Volt olyan is, aki felnőtt gyerekével és/vagy unokájával élt egy lakásban, talán még ők a legszerencsésebbek. Bár ez többnyire anyagiak miatti döntés, de nagyon elmérgesedett helyzetben a gyerek inkább lelép bárhova. De olyan is bőven van, amikor a gyerek kalandvágyból, anyagi okokból, politikai okokból, akármilyen okból külföldre költözik, pedig nem volt rossz a viszony a szülőkkel. (Egyébként meg nem is kell külföldre menni, elég az ország másik végébe akár, pl. ha oda nősül / oda megy férjhez.)

A nyáron halt meg a szomszéd néni. Nem sokszor találkoztunk, mert én nemrég költöztem ide, ő meg az idő nagy részében külföldön élt, azt mondják, évtizedek óta. A gyereke hazajött, amikor a néni kórházba került, és ment hozzá minden nap. Meg a barátnők is. De hallottam, amikor sírva kiabált a telefonba a férjének, hogy feljelenti a kórházat, olyan gyalázatosan bánnak a betegekkel (de nem akarta átvinni másik kórházba, pont azért, mert az idős nénik messzebbre már nem nagyon mentek volna el); és azt is, hogy nem megy haza a megbeszélt időben, nem hagyja itt a haldokló anyját. Aztán nem tudom, sikerült-e végig itt maradnia. Ez csak egyetlen eset, és pozitív is minden tekintetben, de nem tartom valószínűnek, hogy ez lenne a jellemző.

És tudok olyat, aki ugyan csak egyszer, de bement a haldokló anyjához a kórházba, meg előtte is rendszeresen látogatta évekig, holott az anya nem mondhatni, hogy megérdemelte volna. És fordított esetek is vannak, amikor elvileg normális a szülő, rendesen neveli a gyereket is, aztán mégsem maradnak szoros kapcsolatban valamiért.

Ja, és nem kevés olyan eset is van, amikor bedugják az idős szülőt egy szocotthonba, mert segíteni neki (vagy pláne ápolni) az terhes lenne, de persze a lakás/ház az kell.

Szóval nem olyan fekete-fehér ám minden.