Vajon szeretett? Miért jobb ez így? (többi lent)

Volt egy csaj akivel nagyon sokat beszélgettünk és szépen lassan úgy alakult, hogy összejöttünk egy eléggé furcsa módon. A történetnek 4 szereplője van (nem szeretném nevükön nevezni őket), a csaj legyen mondjuk Zsanett, legyen egy exe mondjuk Dani, egy új faszi (számomra ismeretlen) legyen pl Bence, és jómagam!

Hol volt, hol nem volt Zsanett és akkori barátja Dani, nagyon boldogok voltak, vagy legalábbis annak tűntek, lényeg, hogy együtt voltak! Dobtunk egy partit Dani berúgott, mint az atom és egy mási lányt elkezdett puszilgatni ami egyetlen egy embernek sem tetszett, de hagytuk, úgy is részeg. Zsanettel kezdtünk egymásra hangolódni, de azért csak biztos távból történtek a dolgok. Teltek múltak a hetek és egyszer csak nálam aludt. Dani ezt megtudta és elhordt mindennek Zsanettet viszont még szerette! Zsanett azt mondta, hogy oké, ha te így akkor én is így és otthagyta!

Mondanom sem kell összejöttünk. Nagyon boldogunk voltunk (elméletben mert én szerettem) és a legtöbb időnket együtt töltöttük! Aztán jött, hogy kevesebbet beszéltünk és egy másik srácnál aludt aminek nem annyira örültem, de hitegetett, hogy nem lesz semmi és hogy én vagyok az egyetlen pasi az életében.

Egyszer csak nem írt vissza egy-két napig nem reagált semmit aztán jött, hogy nagyon köszön mindent amit tőlem kapott stb stb de van egy srác akit megismert (Bence) és szerelmes lett belé... Csak ültem és röhögtem, mert mindenki mondta, hogy igen, Zsanett ilyen, de nem hittem senkinek!

Aztán beszélgettünk egy kicsit, elküldtem a francba (sokkal erősebb volt az az üzenet, de ugye itt nem lehet trágár szavakat használni) és kiderült, hogy amúgy tök sokat sírt mert szeret és nem akar örökre elveszíteni és nagyon sajnálja az egészet.

Na mármost én azt nem értem, hogy ha szeret/szeretett akkor miért csinálta ezt, ha pedig nem akkor miért jöttünk össze?

Minnél több idő telik el a beszélgetés óta, annál inkább érzem azt, hogy nem vagyok senki és belülről csak egy lyuk tátong a lelkemen. Hogy tegyem magam túl rajta, ha igazán, teljes szívemből szerettem?

(A valsággal való bármilyen egyezés nem a véletlen műve, a nevek kitaláltak)