Fiúk, ti lefeküdnétek/összejönnétek egy lánnyal, ha tudnátok, hogy az apja egy nagydarab, aggresszív pasas, aki még hallani sem akar arról, hogy a lányának barátja legyen?

Simán, mert leverném, mint vak a poharat, ha emberkedne.

Nem voltam még olyan lánnyal, akinek ilyen apja volt és a lány is normális volt. Ha ennyire szélsőséges az apa, akkor abból valamilyen tünetnek kell lennie a lányban is. Szóval bőven elég, ha a lányt vizsgálom. Abból a családi háttér is ki szokott derülni, hogy milyen személyiségű a gyerek.

Sosem értettem az ilyen "apatigris" szindrómát. Nekem az jön át ebből, hogy apuka valaha megdugta a lánya anyját, abból lett egy gyerek, nevezetesen a kislánya. Aztán egy idő után apuka megfeledkezik erről a körforgásról. Sőtmitöbb, és ez a lényeg: apuka nem bízik meg első körben saját magában, a saját nevelési módszereiben, hogy a lánya majd jól választ, továbbá durván nem bízik meg a saját lányában sem. Apuka nem nézi ki a lányából azt, hogy megfelelő partnert választ, sőt apukának a nárcizmusa és a despotikus kontrollmániája odáig fajul, hogy elnézné, ha a lányának soha nem lenne senkije, akár aggszűzen haljon majd meg valamikor. Apuka konkrétan szemen köpi önmagát is és a természetet is. Szóval az ilyen meszesvödrös, ásós, puskás apukák ezer sebből vérző sztorik.

Helyzetfüggő, mert nem mindegy, hogy hány éves a lány.

Megraknam az apjat is.