Másodiknak érzem magam a párkapcsolatomban, amit nagyon gyerekesen kezelek. más is volt így?

Barátomnak van egy legjobb haverja, akivel minden nap beszélgetnek, játszanak hajnalba nyúlóan, mindig találkoznak is. A héten egy egymásnál aludtak, tegnap volt az egyetlen mikor nem találkoztak. Megbeszéltük, hogy ez a nap a miénk, kicsit korábban megyek, mint szoktam, mert nem találkoztunk még a héten. Írt, hogy inkább haverozna, menjek később. Én miatta mindig mindenkit lemondok. Volt egy idő, hogy ez a haverja 2-3 hónapig leszarta egy lány miatt, egyáltalán nem is beszéltek. És úgy érzem, hogy mindig ott voltam neki, segítettem, most nekem lenne erre szükségem egyéb okokból, de úgy érzem csak második vagyok. Ilyenkor rosszul érzem magam, passzív agresszívan bunkózok, flegmázok, egyszerűen nem tudom kezelni ezt az érzést és nem is tudom, hogy hogyan kellene.