Az idő tényleg segít túllépni egy párkapcsolaton? Jelenleg nem ezt érzem.

Nagyon szerettem(/szeretem) a páromat (mára már exem),2 évet együtt voltunk és úgy érzem, hogy ő az, akivel az egész életemet le tudnám élni. Mellette tudtam teljesen önmagam lenni, mindent tudott rólam, minden hibámat, és azzal együtt szeretett. De sajnos nem maradhattunk együtt, mert voltak olyan konfliktusok, amikre nincs megoldás, és hiába szeretjük egymást, mindketten tudjuk, hogy ez volt a jó döntés, de ezt most nem is fejteném ki.

Úgy érzem, hogy soha senkivel sem lehet majd annyira őszinte kapcsolatom, mint vele. Ezt most csak az összetört énem mondja vajon, vagy lehet, hogy tényleg ő volt a "lelkitársam"?