Diszlexiás a fiú, akivel ismerkedek. Bunkóság lenne a hibáit kijavítanom?

Visszaküldöd javítva, amit írt, vagy hogy?

Amúgy a disz- nem csak annyi, hogy megmondják a helyes megoldást és máris úgy fogja csinálni. Szakember kell hozzá.

Igen.

Ráadásul a leírtak alapján halvány fogalmad sincs arról, hogy mi az a diszlexia. Tudod, ez olyan, mint ha egy deréktól lebénult embernek magyaráznád, hogy hogyan kell két lábbal járni. Akkor sem fog lábra állni, ha napi 40-szer megmutatod neki, hogy hogyan kell.

Te összekevered a butaságot a diszlexiával. Ő nem azért nem ír helyesen, mert buta lenne, vagy ne tanulta volna meg. Hanem mert agyilag nem képes rá.

Ha nagyon akarod, és vagytok olyan közeli, és bizalmas viszonyban, hogy ez is szóba kerülhet, azt ESETLEG javasolhatod, hogy léteznek már egész jó szoftverek, amik segítik az embert helyesen írni, alapból a böngészőben is van helyesírás-ellenőrző, szóval annyit tehetsz az illendőség határain belül, hogy valami ilyesmi segítséget javasolsz neki.

"De azt nem értem, hogy elméletileg jár fejlesztésre is, de így sokszor borzalmas a helyesírása."

Ha az iskolai fejlesztésre gondolsz, akkor az annyit ér, mint halottnak a beöntés. Az ilyesmi képességzavarok egyébként is csak bizonyos mértékben fejleszthetők, azt is csak pokoli munkával. Heti 1 óra meg gyakorlatilag nulla. Az iskolák csak azért csinálják, mert kötelezik őket erre, de ha nem jár külön fejlesztésre (iskolán kívül), akkor ez tényleg csak arra jó, hogy az iskola jogilag lefedje magát. (Többet meg a fenntartó nem szokott engedélyezni.) De még ha rendes mértékben (mondjuk heti 3 alkalommal 2 óra) lenne része fejlesztésben, akkor is csak enyhe javulást lehetne elérni. Szóval aki komolyabban diszlexiás, abból soha nem fognak olyat varázsolni, aki tökéletesen ír.

"Van még egy diszlexiás haverom, de neki majdnem hibátlan a helyesírása."

Egyrészt: mert ennek is vannak különböző fokozatai. Másrészt: nagyon sokaknál diagnosztizálnak úgy diszlexiát (vagy diszgráfiát, diszkalkúliát), hogy igazából nem azok. Csak mondjuk a szülő kilobbizza, hogy azzá nyilvánítsák. (Mert mondjuk így nem kell a nyelvtannal vesződnie, és a szülőnek sem kell segíteni benne a gyereknek. Ez lehet, hogy kicsit gonosz volt, de sajnos sok ilyen van.)

Diagnosztizált diszgráfiás vagyok és a családomban több embernek is van problémája írással olvasással.

Kézzel nem tudok szépen se helyesen írni, ha gépelek (amit relatíve gyorsan tudok csinálni) ez a probléma enyhül a billentyűzet és az autocorrect miatt.

El nem tudom mondani mennyire k1baszottul sértő és tiszteletlen, ahogy viselkedsz szegény sráccal.

Én pedálul nem mertem megmutatni a jegyzeteimet mások előtt, mert folyton beszólogattak érte hogy "MÉ ÍRSZ ÍGY EZT NEM TOM ELOLVASNI11!!!444". A legrosszabb az volt amikor egy tanár beszolt nekem az egész osztály elött hogy mekkora nyom0rék vagyok, hogy nem tudok szépen írni.

Olyan ez mintha egy kerekesszékes embert folyamatosan basz0gatnál valahányszor egy lépcsőhöz értek. Nem fogod "megjavítani" de cserébe k**** sz@rul fogja magát érezni, hogy folyamatosan emlékezteted egy problémájára amiről nem tehet.