A barátom nem akar rám költeni? Mit tegyek?

Itt azért több problémás dolog is van.

Szerintem rengeteg dolog őszinteség, és kommunikáció kérdése. Nem trükközni, játszmázni, meg gondolatolvasásra kellene játszani, hanem nyíltan kimondani, hogy mi van, és megbeszélni.

Az, hogy te fel vagy háborodva azon, hogy miután erősködsz, hogy te fizess, nem kezd el kötekedni veled, hááát hadd ne mondjam, nagyon buta dolog. És nem is arról volt szó, hogy veled akarta kifizettetni, hanem te erősködtél, hogy ne ő fizessen. Ha valamit mondasz, azt nem "illemből" kell mondani, hanem őszinteségből. Összehozott a sors egy olyannal, aki ad a szavadra, erre meg ez a baj. Hát agyrém...

Alapszabály: ne mondj olyat, amit nem szeretnél. Ahelyett, hogy felajánlkozol, elég lett volna egy "köszönöm, olyan rendes vagy! is.

Az, hogy milyen pasassal voltál ezelőtt, abból meg ne indulj ki. Nekem (F) eddig 5 komolyabb kapcsolatom volt, mind az öt lány más személyiség volt. Volt, akit például elképesztően stresszelt, ha költök rá. Nagyon kellemetlenül érezte magát, ha többet költök rá, mint ő rám. Szóval majdnem mindent felesben fizettünk, és komolyabb összegű ajándékot sem vettem neki (jó, egyszer igen...), mert elég rosszul érezte magát tőle. De olyan is volt, aki meg elvárta, hogy szórjam rá a pénzt. Mondjuk személy szerint a kettő közöttit preferálom, de a lényeg az, hogy meg kell ismerni egymás szokásait, és - amennyiben ez nem jelent feloldhatatlan ellentétet - alkalmazkodni kell egymáshoz. Nyilván ha zavaró valami, akkor nem, de normális körülmények között egy kapcsolat egymás megismeréséről, és az alkalmazkodásról is szól, és soha nem szabad abból kiindulni, hogy milyen volt az ex.

Az, hogy nincs autó, az azért szerintem nem sok mindent árul el. Ismerek olyat, akik mélyszegénységben élnek, és mégis ott áll az autó a ház előtt. Mi mondjuk nem vagyunk dósgazdagok, de azért nem élünk rosszul, de nincs autónk, és nem is szeretnénk. Ez inkább életstílus, és nem pénz kérdése.

Mondjuk az, hogy valahol nincs tévé, az nekem kicsit furcsa, báár manapság már nem kell külön tévé ahhoz, hogy tévézzél, vagy filmeket nézz, én is inkább gépen nézek tévét online.

Az, hogy ki mire mennyit akar költeni, az megint csak egyéni preferencia kérdése. Ha nyitott szemmel jársz, akkor könnyen megláthatod, hogy a legtöbb embernek van néhány olyan dolog, amire aztán tényleg nem sajnálja a pénzt, mert neki az a dolog valamiért fontosabb, mint más dolgok. Ez valakinek a ruha, valakinek a telefon, valakinek az autó, valakinek a laptop, ebből tényleg nem lehet semmit leszűrni azon kívül, hogy neki az a dolog valamiért fontosabb. Biztos neked is van olyasmi, amire a szokottnál többet költesz.

Mondjuk egy pizzáért 3-4 ezer forint (nem tudom, hogy hol éltek, de ha Magyarországon, akkor inkább mérjük forintban a dolgokat) szerintem is sok, és simán lehet feleennyiért is olyat kapni, amin nem érzed azt, hogy gagyi lenne. Ha meg valami ízlik, akkor én legalábbis nem az árat nézem. Még a TESCO termékek között is vannak kifejezetten jó minőségűek, csak tudni kell, hogy mik azok. Nem fogok egy kaját csak azért visszautasítani, mert nem elég drága.

Ha mondjuk silány minőségű, akkor az azért már kevésbé érthető, de erre megint csak azt mondom, hogy egyéni preferencia kérdése. Én kifejezetten kényes vagyok az ételekre, de valakinek nem ennyire kardinális kérdés, hogy mit egyen. Ameddig nem kényszerít arra, hogy olyasmit egyél, ami neked nem ízlik, nem gondolom, hogy ezzel probléma lenne.

Mondjuk ha te minden hétvégén 40 eurót (kb. 15 ezer forint) elköltesz, akkor azért lehet, hogy nem ő költ túl keveset, hanem te túl sokat.

És megint csak azt látom, hogy nincs meg a kommunikáció. Te mondasz valamit, de egészen mást gondolsz, és elvárod, hogy a másik gondolatolvasó legyen. Ne burkolózz ilyen balladai homályba, mert abból, hogy azt mondod, hogy vissza kell venned, honnan a frászfenéből tudhatná, hogy te ezzel azt akarod mondani, hogy "költs rám többet"? Miért nem lehet nyíltnak és egyenesnek lenni?

Tessék megmondani, hogy "drágám, nekem igényem lenne arra, hogy elvigyél nívósabb helyekre, és hogy fizess rám mindenhétvégén legalább 5 ezret". Aztán ő meg eldönti, hogy ez neki így működik-e, vagy sem.

Mondjuk az én véleményem az, hogy ez kissé olyan... túl pénzcentrikus dolog. Az persze jogos igény, hogy olyan helyre menjetek, ahol jól is érzitek magatokat, de nem hiszem, hogy pénz alapján kellene meghatározni, hogy mi a jó hely, és mi nem az.

Egyébként az valamilyen szinten érthető, hogy a tartós használati cikkekben szeret minőségit venni. Én mondjuk nem vagyok egyik márkának sem a fanatikusa, meg mondjuk nem adnék ki egy cipőért 40 ezret (Apple termékeket meg nem csak az áruk miatt nem vennék), de például simán kiadok 15 ezret egy cipőért, ami jó minőségű, és kibírja mondjuk 2 évig. Azzal sincs baj természetesen ha valaki meg ebben spórol, de nekem ez kevesebb macera így, és azért ilyenekre nem minden nap költ az ember.

Egyébként meg úgy látom, semmi baj nem lenne a kapcsolatotokban, ha nem minden a pénz körül forogna...